~11.rész~

*Colett szemszöge*

Az utóbbi napokban annyi minden történt. Lenyugodtam, írtam pár számot. Megcsináltuk az első albumunkat. Leforgattuk az első 2 Klipet. Az első a „Dream of freedom” a másik pedig a „One”. Elindult a turné. A lányokkal most minden oké, és Niallel is. Igaz a turné előtt nem nagyon találkoztunk, mert ők is készülődtek, mi az albumot csináltuk. Mindennap éjjel-nappal bent voltunk. Megismerkedtem Sophival és Perrievel. Nagyon aranyos lányok, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Most épp L.A.-ben vagyunk. Tegnap volt egy koncert, aztán holnapután is lesz egy, és megyünk tovább. Reggel a telefonom pityegésére keltem. Tudom, hogy én vagyok a hülye, hogy nem kapcsolom ki a twitter értesítést, de ez így jobb. Niall mocorogni kezdett mellettem. Igen egy szobában alszunk. Kibújtam Niall öleléséből és a telefonomért nyúltam. Csomó hülye kérdést tettek fel nekem, majd megláttam egy cikket. Gyorsan felugrottam és elindultam StarWard szobájához. Ő is meg van zuhanva egy kicsit. Bonnie azt mondta, hogy semmi nincsen közte és Louis között. Ha hülye lennék el is hinném. Jó, Ali bevette, de neki is van baja szóval. A kivallatás után visszamentem a szobánkba. Azt hittem, hogy Niall aludni fog, de ehelyett az ágyon ült és telefonozott. - Szia. –köszönt nekem. - Jó reggelt. –mondtam mosolyogva. - Jobb lett volna, ha mellettem vagy. –mondta és az ölébe húzott. - Tudod, hogy imádlak, de ez…..túl nyálas. –mondtam neki röhögve. - Most megbántottál. –játszotta el a sértődöttet. - Sajnálom. –hajtottam le a fejem. –Mivel engesztelhetnélek ki? - Tudod te jól. –mondta és elkezdet közelíteni felém. Ajkaink már majdnem összeértek mikor egy nagy csattanást hallottunk. Azonnal felugrottam és elindultam kifele. –Nem hiszem el, hogy neked minden fontosabb annál, hogy velem legyél! –kiabálta utánam Niall. Tudtam, hogy mire gondol. Az utóbbi időben mindig leráztam, és nem is vagyunk régóta együtt. A zaj fele igyekeztem. Nem láttam mást, csakhogy Eleanor és Louis elkezd vitatkozni. - Mi van veletek? –kérdeztem, mikor megelégeltem a vitát. - Az van, hogy Louis azzal a Bonnieval randizgat. –mondta nekem El. - Eleanor, te is tudod, hogy az újságok rengeteg mindent kiszíneznek. Mért baj az ha két barát elmegy együtt valahova? És ha Louis megölelte? Én is ugyanúgy ölelgettem Louist, rám mért nem akadsz ki? –kérdeztem. –Louis, te meg ne kiabáljál, mint a fába szorult féreg. - De megütötte Bont! –monda idegesen. - Komolyan? –kérdeztem, de gondoltam, hogy nem viccel. –Khm..El…Te egy nagyon kedves lány vagy meg minden, de ne pofozgassad Bonniet, mert bajok lesznek. Tisztában vagyok vele, hogy féltékeny vagy, de hadd mondjam el nektek, szerintem Ti már rég nem szeretitek egymást. 2 éve együtt vagytok. És jobb esetben a szerelem ragaszkodássá alakul át, de nálatok ez sem történt meg. Te is tudod, hogy jobb lesz neked Louis nélkül, és Ő is tudja. El…Tuti van olyan fiú, aki jobban felkeltette az érdeklődésedet, mint Louis. Nem vagytok boldogok. Akkor mi a szar értelme van? Gondoljátok át. –mondtam nekik és bekopogtam Bon szobájába. –Nyisd ki! Én vagyok! Ha beengedsz sütők neked muffint, jó? –kopogtam az ajtón. Reménykedtem, hogy a süti beválik. Az ajtó kattant egyet így bátran beléptem rajt. Bon azonnal a nyakamba borult. - Én nem akartam rosszat. Sose akartam én lenni a szerető. –mondta a nyakamba. - Nyugodj meg . Semmi baj nincsen. - Most egyedül szeretnék lenni. –mondta. Értettem. Elindultam vissza a szobánkba. Bent érdekes látvány fogadott. Niall cuccait pakolta. - Haza is mész? –kérdeztem mosolyogva. - Nem, csak átköltözöm egy másik szobába. –mondta közömbösen. - Értem. És miért is? - Mert elegem van. 2 hete egy pár vagyunk, és alig vagyunk együtt. Tudod én nem így képzeltem el a kapcsolatomat veled. –mondta. - Tudod nekem is lehet dolgom. És életem is van. - Igen tudom, de azt hittem, hogy megosztod velem. - Te is tudod, hogy most igazságtalan vagy. Este legalább együtt szoktunk aludni. De tudod mit? Nem érdekel menjél. –mondtam nyugodtan. –Tudtommal én tanultam drámát a suliba, mégis te drámázol. - Bocsánat, hogy elmondtam a véleményemet a kapcsolatunkról. –mondta idegesen. - Milyen a mi kapcsolatunk? - Szar! –mondta és kiment az ajtón. Hát jó. Nem értem, hogy mért csinálja a hisztit. A nap hátralévő részében a szobámba volta és írtam. *Másnap* A legjobb arra kelni, hogy valamelyik idióta ugrál az ágyamon. - Fejezed már be! –morogtam és egy párnát dobtam az illető felé. - Coleeeeeett! Kelj feeel! –ordította két idegesítő hang. - Minek? –fejeltem bele Niall párnájába. Az illata. - Már délután 1 van. –ismertem fel Bonszáj hangját. - Te, hogyhogy ilyen vidám vagy? –kérdeztem értetlenül. - Csak, mert nem tom. –mosolygott. Gondolom mért. - És te StarWard. Virul a fejed, mint a Mona Lisa. Téged mi lelt? –fordultam felé. - Jó kedvem vaaan! –mondta vigyorogva. –De te mért vagy egyedül? - Az a Drága tegnap megsértődőt, merthogy nekem mindenre van időm csak rá nincsen. Nem osztom meg vele az egész életemet. Ja és kijelentette, hogy a kapcsolatunk egy szar. –meséltem nekik. - De hol van? –kérdezte Bon. - Átköltözött egy másik szobába. –mondtam és kikeltem az ágyból. - De ez így nem jó! Ti vagytok az álompár. –mondta Ali. - Ja a média szerint. - Mi lenne ha elmennénk egy csajos napra? –kérdezte Bon. - Menjünk! Úgysem voltam még L.A.-ben. –mondtam kicsit vidámabban. - Oké, akkor fél háromkor a hotel előtt. Miután a lányok elmentek elkezdtem készülődni. Elvégeztem a fürdőbeli dolgokat és felöltöztem. Fekete csőgatyát fettem fel egy fehér pólóval amin egy szmokingos mopsz van. Ez az egyik kedvenc felsőm. A cipő pedig a kék Conversem. A hajamat lófarokba kötöttem és egy sültős sapkát tettem a fejemre. Sminket most sem tettem fel. Nem fogok csak azért sminkelni, hogy az emberek elfogadjanak. Eddig ki se léptem smink nélkül az utcára, de most csak azért is. Meg szemüveg lesz rajtam. Igen ez a fontosabb indok. Nem szeretnék pazarolni. Mikor ezeket az igen fontos dolgokat elvégeztem, már negyed 3 is volt. Felvettem egy fekete pulcsit és egy fényképezőgépet akasztottam a nyakamba. Csakhogy igazi turista legyek. Nem tudom, hogy egyes emberek, hogyan vannak ezzel, de engem rohadtul idegesít a liftben az a hülye zene. Legközelebb inkább lépcsőzők, mert ez elviselhetetlen. Akkor is ha csak 2 percig vagyok abba a mozogó dobozba. Mikor leértem eléggé meglepődtem. Nem a lányok vártak, hanem Ő. - Te mit csinálsz itt? –kérdezte értetlenül. - Én is nagyon örülök, hogy látlak. Hogy s mint? –kérdeztem vigyorogva. - Én kérdeztem előbb. –mondta közömbösen. - Én úgy tudom, hogy L.A.-ben vagyunk és nem az oviban, de világosíts fel kérlek ha nem így van. –mondom neki. - Látom vicces kedvedben vagy. –mondja és egy gúnyos vigyort ejt felém. - Kérdésedre válaszolván…A lányokkal megyek várost nézni. - Az érdekes, mert engem ők kértek meg, hogy vezessem őket körbe. –mondta elgondolkodva. Valóban nagy intelligencia kell ahhoz, hogy az ember kitalálja mit akarnak elérni. - Imádom, hogy azt hiszik, hogy én nem bírom a saját életemet megoldani. –morogtam. - Ők most minket akartak kettesbe hagyni? –kérdezte. - Éleslátásod határtalan. –mondom szarkasztikusan. - Jól van. Nekem eleve nem volt kedvem ehhez. –mondta és elindult a lift felé. Helyes. Úgyse akarok vele menni és turistáskodni. Míg Ő a lift fele indult én az ajtó felé. Az ajtón kilépve csak járókelőket látta. Egy rajongót se. –Hova mész? –kérdezte hirtelen. - Attól független, hogy a lányok átvertek, én elfogok menni és megnézem ezt a retkes várost. –mondtam. - Azt se tudod merre indulj. –mondta zsebre dugott kézzel. - Majd feltalálom magam. –mondtam és kitártam a kezeimet. A csodás eszmecserénk után elindultam. Nem tud érdekelni, hogy mit mond. - Colett várj! –futott utánam. - Mi van? –fordultam hátra. - Elkísérlek. –mondta kimérten. - Minek? Nem hiszed, hogy képes leszek egyedül megnézni egy várost? - De elhiszem, csak tudom, hogy eltévedsz. –mondta. - És akkor mi van? –kérdeztem feszültem. - Nem akarom, hogy rossz környékre tévedj. –mondta Ő is idegesebben. - Köszönöm az aggódásod, de nagylány vagyok tudok vigyázni magamra. - Tudom, de én elkísérlek. –zárta le a témát és megint zsebre tette a kezét. Úgy viselkedtünk egymással, mint az idegenek. Ő neki is zsebébe volt a keze, nekem is és szó nélkül sétáltunk egymás mellett. Nem tudom, hogy Niall mit akart mutatni, de csak sétáltunk az utcákon. Végig a földet nézte, míg én jobbra-balra pillantottam, annak reményében, hogy valami érdekeset fedezek fel. Megláttam egy kirakatót. Nem ruha, hülye lennék. Az üvegre sztárok karikatúrái voltak kiragasztva. Rögtön a képek felé kezdtem igyekezni. Éreztem a pillantását. Elkezdtem nézegetni a rajzokat. Volt ott Katy Perry, Demi Lovato, Selena Gomez, Ke$ha. És megtaláltam a fiúkat is. Láttam, hogy mellém sétál és ő is elkezdi nézni a műveket. - Nem tudom….Szerintem Harry most is így néz ki. –mondtam elgondolkodva. Az orra lett felnagyítva, egyébként. - Igen. Teljesen. –nevette el magát. Ekkor egy idős bácsi újabb képet ragasztott az üvegre amin az Unicorn volt. Először meglepődtem. Alizanak az orra lett hülye alakú, Bonninenak az álla, nekem meg a fülem. - Te jó ég! –nevettem én is. –Most nézd meg. Dumbó is megirigyelné ezt a fület. - És az enyém? Mint egy elefántnak. – neki is a füle lett kinagyítva. - Dumbó egy elefánt, te hülye. –mondtam röhögve, amihez Ő is társult. Miután kinevettük magunkat ismét beállt a csönd. - Egyébként neked aranyos füleid vannak. Egyáltalán nem nagyok. –mondta halkan. - Neked olyan cuki, Ír füleid vannak. Nem értem, hogy mért nem az orrodat változtatta meg. –húztam az agyát. - Szóval nagy az orrom? –kérdezte mosolyogva és közelebb lépett. - Csak egy icipicit. –mutattam az ujjam. - Tudod néha engem is zavar. –mondta majd átkarolta a derekamat. - Mikor? –kérdeztem mosolyogva, mire ő is elmosolyodott és megcsókolt. - Ne haragudj! Túl reagáltam, csak zavart, hogy alig vagyunk együtt. –mondta mikor elváltunk egymástól. - Sajnálom, hogy neked ez rosszul esett. Hidd el nem szándékosan csináltam így. –mondtam én is. - Reméltem is. - Egyébként nem nagy az orrod. –mondtam neki. - Tényleg nem vagy csak azért mondod, hogy nyugodt legyek? –kérdezte sejtelmesen. - Tudod mit…Találd ki. Ez az én titkom lesz. Egyszer lehet elmondom. –vigyorogtam rá. - Mást is megkérdezhetek. –mondta. - Igen, de ők azt mondják amit hallani akarsz. És tudom, hogy leginkább arra vagy kíváncsi, hogy szerintem normális-e a nózid vagy sem. - Jól van, de egyszer úgyis megtudom. –mondta én pedig ráhagytam. Ezután végig kézen fogva sétáltunk. Az egész napot végig röhögtük. Rengeteg kép is készült. Már visszafele sétáltunk a hotelhez, mikor 3 lány előttünk termet. - Sziasztok. –köszöntem mosolyogva. - Ne haragudjatok, de csinálhatunk veletek képet? –kérdezte a legmagasabb. - Persze. –engedte el Niall a kezem és beállt a kamerához. - Nem lehetne úgy, hogy te is meg Colett is rajta vagytok? –kérdezte egy vörös hajú lány. Szerintem ő volt a legkisebb. - De persze. –mondta Niall. - Értek ám angolul. –mondtam nevetve. Mindegyik lánnyal egyesével csináltunk képet. Nagyon kedvesek voltak. - Köszönjük szépen! Annyira aranyosak vagytok együtt. Nem értem, hogy mért bántják Colettet. Nagyon tehetséges és gyönyörű. –mondta egy szőke hajú lány. - Mintha az Isten is egymásnak teremtett volna titeket. –mondta a legmagasabb csajszi, akinek barna haja volt. - Colett nekem te vagy a példaképem. Tehetséges vagy, gyönyörű és a bántások ellenére is élvezed az életet. Remélem egyszer olyan leszek, mint te. –mondta a vörös hajú lány. - Tudjátok nekem még sose mondtak ilyen szépeket. –mondta mosolyogva. Nagyon jól estek ezek a szavak. Tudtam, hogy Niall meg akar szólalni. –James! Ne rontsd el a pillanatot kérlek. –néztem rá, mire Ő maga elé emelte a kezeit. Ekkor egy aranyos házaspár jött el mellettünk. - Elnézést! Lefotóznának minket? –kérdeztem kedvesen. - Persze. –mondta és elvette a gépet. Niall és én is beálltunk a lányok mellé és elkészült a kép. - Tudjuk, hogy ez sem illő, de bekövetnétek minket twitteren? Itt vannak a neveink. –mondta a szőke és egy cetlit nyújtott felém. - Köszönünk mindent! –mondta a barna. - Örök élmény. –tette hozzá a vörös lány és elmentek. - Hallod! Aranyosak vagyunk együtt. –mondta Niall nevetve és átkarolta a vállam. - Aha jó. –mondom. - Ezt jegyezd meg. Ha haragudsz rám, gondolj arra, hogy „Oké. Tényleg egy idióta hülye, de aranyosak vagyunk együtt.” –mondta nyávogós hangon. - Először is! Én nem így beszélek. Másodszor pedig, nem ezt mondanám. - Hát akkor? –kérdezte kíváncsian. - „Oké. Tényleg egy idióta hülye paraszt, de ezekkel a dolgokkal együtt szeretem.” - Imádlak. –mondta nevetve és homlokon puszilt. Folytattuk a haza vezető utunkat, ami ez esetbe a hotel volt. - Jaaj, akartam kérdezni. Hogy aludtál? –kérdezte hirtelen. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen kényelmes a párnád. Te? –láttam, hogy elmosolyodik. - Fantasztikus volt. El is gondolkodtam azon, hogy lecseréllek Harryre. –mondta komolyan. - Mindig is éreztem, hogy egyszer Harry lesz a vetélytársam. –mondtam én is komolyan. Percekig csak egymás szemébe néztünk, majd egyszerre röhögtünk fel. - Nem mehetnék vissza? –kérdezte mikor újra elkezdtünk sétálni. - Harry nagyon csalódott lesz. –mondtam tetettet szomorúsággal. - Nem biztos. Ő annyira nem örült mikor alvás közben átkaroltam. –mondta ő is ugyanúgy, ahogy én. Nem bírtam tovább. Hangosan felnevettem. - Átölelted Harryt? Nem lehet, hogy megcsal? –kérdeztem röhögve. - Látod! Ez is csak azt bizonyítja, hogy hiányoztál. –mondta és átkarolta a vállamat, majd magához húzott és puszit nyomott a hajamba. - Ez csak egy éjszaka volt. –mondtam mosolyogva. –Mi lesz ha ti megint turnézni mentek, vagy esetleg mi? És ha te vagy én haza megyünk? Azt is ki kell bírnod. –mondtam elgondolkodva. - Ha turnézni megyünk, max csak 1 év múlva, mivel most kezdtük és 8 hónapig tart. Ha én haza megyek, te jössz velem. –mondta és még bólintott is. - Te már 2 hét után be akarsz mutatni a családodnak? –kérdeztem meglepetten. - Igen. Úgy érzem, mintha már 2 éve ismernénk egymást. Álmomban már biztos találkoztunk. - Hülye. –löktem meg nevetve. Mikor visszaértünk a szállodába Niall a lift fele vette az irányt, én viszont csak megálltam. - Na mi van, nem jössz? –kérdezte mosolyogva. - Figyelj. Semmi bajom a lifttel tényleg, de a zene ami benne szól kikészít. Szóval én mától lépcsőzőm. –mondtam feszülten. Komolyan a lift zenéje egyszerűen ki ideggel. - Ez ilyen fóbia? –kérdezte óvatosan. - Eddig nem volt bajom, de most irritál. Nem hiszem, mert kibírom ha muszáj, de inkább a lépcső. - Colett…A 25. emeleten vagyunk. –mondta sokkoltan. - Te mehetsz lifttel. - Dehogy megyek! Mostantól mindig a nyomodban leszek, szóval megmászom veled. Ha sikerül mi leszünk a „Hegy mászok” jó? –mosolygott édesen. - Jó. –mondtam röhögve. Elindultunk tehát a lehetetlen felé. Megmászni a lépcsőket. Hihetetlen mennyit lehet vele röhögni. Szerintem félóra alatt simán felértünk volna, de 90 percig tartót vagy több. 15x biztos megálltam, mert annyira röhögtem. Folyamatosan mentek a hülyeségek. Néhány ember elég furcsán nézet minket, de igazából egyikünket sem érdekelte. Végre felértünk a 25. emeletre. - Föld! Nem lépcső! Parketta! Úr Isten! De jó. –mászott ki az ajtón Niall. - Még jó, hogy a szobánk is messze van. Sokáig gyalogolhatsz rajta. –mondtam neki lihegve. - Gyalogol a rosseb. Mászok. –mondta és elkezdet mászni. Annyira röhögtem az elefánt mozgásán, hogy hátraestem. Niall gondolom hallotta a koppanást, mert hátrafordult és felállt. –Szerencsétlen. –mondta nevetve és a kezét nyújtotta. - Te tehetsz róla. Itt röhögtetsz. Egész eddigi út alatt én húztalak téged, te meg képes lennél itt hagyni? –kérdeztem „sértetten” - Dehogy tudnálak. Gyere. –felrántott a földről. –Ugorj a hátamra. –mondta kedvesen. Én persze éltem ezzel a lehetőséggel. Röhögve mentünk végig a folyósokon. Mikor befordultunk a helyes útra elég meglepő látvány fogadott minket. Illetve én nagyon meglepődtem. Vagyis annyira nem. - Most én vagyok a hülye vagy az tényleg Bonnie és Louis? –kérdezte lepetten Nialler. - Hülye vagy, de azok tényleg ők. Indulj csak el. –mondtam neki, mert láttam, hogy habozik. - Most tényleg? - Niall. A folyosó nyilvános hely, elég hülyék. Mellesleg mikor te csókoltál meg először, akkor ők is megzavartak. –mondtam a végét vigyorogva. Niall csak mosolygott és elindult. - Khm... –köszörültem meg a torkom. Nagyon hirtelen váltak el egymástól, szerintem valamelyik ijedségében megharapta a másikat. –Cukik vagytok meg minden, de ez egy folyosó. De azért bocs a zavarásért. –mondtam mosolyogva. Ezután folytattuk utunkat még egy StarWardba nem ütköztünk. - Jaaj, de cukik vagytok! Niall add a telefonod. –mondta és kivette Nialler zsebéből a mobilt. –Most mosolyogjatok. –mondta és fotózott. –Hülye fejet kérek. –mondta vigyorogva. Niall kacsintott és kinyitotta a száját, még én csücsörítettem. –Nagyon jó! Most Col nyomj egy puszit Niallka arcára. –megtettem. –És moost! Szájra puszi! –vigyorgott örülten. James hátra fordult és egy puszit nyomot az ajkaimra. –Nagyon jó! Öröm volt veletek dolgozni! –mondta vigyorogva és bement a szobájába. - Ez hülye! –szólaltunk meg egyszerre Horannnel. Innentől kezdve gond nélkül betudtunk menni a szobánkba. Niall ledobott az ágyra és elment wc-re. Hogy lehet valakinek ilyen kicsi hólyagja? - Na mit csináljunk este? –kérdezte és ráugrott az ágyra, ahol én feküdtem. - Nem tudom, de mind a 8-can megyünk ugye? –kérdeztem, hogy tisztán lássak. - Ha így szeretnéd. Ha te ott vagy teljesen mindegy. Menjünk bulizni, jó? –mondta aranyosan. - Okés. Most van este 7 óra. Szóljunk a többieknek, hogy fél9-kor a portán találkozunk. - Együtt szólunk. –mondta és megfogta a kezem. Jön Liam, Zayn, Aliza. Bon és Louis azt mondta, hogy álmos és nincs kedve. Harry meg csak most jön. Bekopogtam, de nem érkezet válasz. Niall azonnal mellettem termet és benyitott. Kicsit furán néztem rá, de most Ő is itt lakik. Az ajtón belépve olyat láttam, amit sose akartam. Styles csupaszon állt a tévé előtt. - Haver, komolyan? Hölgy van a társaságunkba. –mondta neki Niall nyöszörögve. - Ó. Szia Letti. –mondta felém fordulva. - Hello. –mondtam röhögve. Kellemetlen szitu volt, de ha ő nem zavartatja magát én se. - Kösz, hogy megszállhattam nálad. –mosolygott Niall és az öklét nyújtotta a Göndörke felé. - Ennyi volt a nagy „Haragszom rád”? –kérdezte vigyorogva. - Hát látod. –mosolyogtam én is. –Este bulizni megyünk. Jössz te is? - Kedves vagy, de nem szeretnék harmadik kerék lenni. - Szinte mindenki jön, csak Bon és Lou nem. –mondtam neki. - Ja, akkor persze, hogy megyek. –elmondtuk neki, hogy mikor hol és mi is elmentünk készülődni. A szobánkba érve gyorsan megfürödtem. Utánam Niall ment fürdeni, én pedig megnéztem a képeket. Azok a rajongók nagyon kedvesek voltak. Előszedtem a zsebemből a kis fecnit, amin a twitter neveik voltak és bekövettem őket. Szerettem volna ha örülnek, szóval feltöltöttem a képet természetesen meg is jelöltem őket, meg Niallt is. „ @ColettOffical: 3 nagyon kedves rajongó @KathMorss @LisaMisa @unicornis_Tina ! És @NiallOffical :D” És tweeteltem. Ezután kiválasztottam a ruhám. Nem nagyon szeretem a szoknyát, de most úgy döntöttem, hogy azt veszek fel. Egy fekete csipkés, combközépig érő fekete hosszú ujjú ruhát választottam. Fehérneműbe álltam a szekrény előtt és nézegettem a kiválasztott darabot, mikor nyílt a fürdő ajtaja. Szőke egy szál alsóba lépet ki. Mikor meglátott kicsit lefagyott. Most na. - Szerinted ez a ruha jó lesz? –kérdeztem és magam elé tartottam a ruhát. - Nem. Keveset takar. –mondta és leült az ágy sarkára. - Mint az apám. –mondtam röhögve. - De tényleg. Ki látszik mindened. És ha egy kigyúrt kopasz állat rád hajt? - Akkor az megy tovább. Nekem nem kell kigyúrt kopasz állat. Nekem Szőke Manó kell. –mosolyogtam rá és átkaroltam a nyakát. - Most arra célzol, hogy nem vagyok izmos? –húzta fel szemöldökét. - Dehogy is! Arra, hogy te pont jó vagy. Helyes, izmos, aranyos. Tökéletes . –mondtam és cukin néztem rá. - Akkor se támogatom ezt a ruhát. –mondta kerek-perec. - Jó, de én ezt veszem fel. –mondtam és puszit nyomtam a szájára, majd bevonultam a fürdőbe. Gyorsan felhúztam a ruhát és kisminkeltem magam. Szempillaspirál, szemceruza, szemhéjtus, alapozó. Gondolkodtam, hogy szájfényt vagy rúzst használjak, de végül semmit nem kentem a számra. A hajamat pedig kiengedtem. Mikor kiléptem Niall az ágyon feküdt és telefonozott. - Jó leszek így? –kérdeztem és körbe fordultam. - Gyönyörű vagy, mint mindig. –mosolygott. - Mi jót csinálsz? –ugrottam rá az ágyra. Mikor válaszolni akart csipogott a telefonom. Instagramon jelöltek meg. Méghozzá Niall. Azt a képet tette fe, amin hülye fejet vágunk, és azt írta hozzá „Örültnek lenni jó! ” –Ki is az örült? –kérdeztem. Csak kiröhögött. Negyed kilenc volt, így elindultunk a lépcső fele. *Másnap* A buli érdekes volt. Én nem ittam egyedül. Semmi bajom az alkohollal, de tegnap nem kívántam. Niall is nagyjából tudta, hogy hol a határ Ő se rúgott be annyira, de a többiek. Ráadásul ma koncert és repülünk is tovább New York-ba. A reggeli hírekbe persze, hogy Niall és én voltunk a fő téma. - Niall benne vagyunk a tv-be. –mondtam a mellettem fekvő fiúnak. „A(z) One Direction ír tagja úgy látszik megtalálta a ’ Hercegnőjét ’Colett Hollst. Tegnap együtt fedezték fel a várost, este pedig egy helyi szórakozó helyen jártak. Igaz ott volt a csapat többi tagja is, de látszott, hogy a szerelmesek inkább egymás társaságát élvezik, minthogy társaikét. Tegnapi nap során pár rajongó találkozott a párral és csak pozitívumokat tudtak felsorolni. A lányok twetjeiből az derült ki, hogy nagyon közvetlenek és kedvesek voltak. Jól megértik egymást és nagyon boldogok. Persze vannak a párnak utálói is, hiszen Colett az Ír manójukkal van. Mi mindenesetre sok boldogságot kívánunk az újdonsült sztárpárnak” - Ez cuki. –mondta komásan majd visszadőlt. - Nem az. Mi az, hogy sztárpár? Az anyja kínja sztárpár. –mondtam. - Jól van nyugi. - Nincs nyugi. Így az embereknek az fog lejönni, hogy azért vagyok veled, hogy híresebb legyek. - És? Én tudom, hogy nem így van. Ez a lényeg. –mondja és felül. - Niall bazd meg, te olyan határozott vagy mint egy egér. Annyira el lehet téged bizonytalanítani, hogy az hihetetlen. –mondtam neki. - Most azt mondd, hogy nem bízok benned? –kérdezte értetlenül. - Nem. Azt mondom, ha jön egy csinos csaj és az beadja neked, hogy én csak a hírnév miatt vagyok veled, illetve azért, hogy az Unicorn és én híresebb legyek elfogd hinni. - Nem igaz! Én tudom, hogy te milyen ember vagy és ilyen eszedbe se jutna. Jó, biztos eszedbe jutott, mert gondolom naponta megkapod ezeket, de érted nem? - Jó mindegy, hanyagoljuk ezt a témát. –mondtam és átkapcsoltam egy zenei adóra. Nagy meglepetésemre pont a One című zenénk ment. A koncert 7-kor kezdődik. 4-től van próba. Most 2 óra van. Niall elmetn felkelteni a többieket, én pedig lementem az étkezőbe és elfoglaltam a legnagyobb asztalt. Először Bon és Louis jött le. Mindketten aranyosan mosolyogtak. - Jó reggelt! –köszönt kedvesen Louis. - Azt-azt! Na, hogy telt az estétek? –kérdeztem vigyorogva. Erre mind a ketten elpirultak és a földet kezdték el nézni. –Jó! Inkább nem akarom megtudni. –mondtam és magam elé emeltem a kezemet. Lassan a többiek is megérkeztek. Elég ijesztően néztek ki. - Kávéét! –nyöszörgött StarWard. - Csatlakozom. –emelte fel a kezét Styles, Liam és Zayn. - Van mindenkinek lába, eltudtok menni. –mondtam nekik. - Ne máár. Tudom, hogy szeretsz. –vigyorgott rám Zayn. - Igen szerelek, de kávét nem hozok. - Most komolyan nehezedre esik? –kérdezte Niall. - Tudod mit. Hozzál nekik te. –mondom neki. - Vihar van a mennyországba? –kérdezte Liam. - Nem nincsen. Pusztán feszült vagyok. –mondtuk teljesen egyszerre. - Ez ijesztő volt. –mondta Harry. - Colett reggel felkapta a vizet. Ennyi. –mondta Niall és elkezdte vajazni a kenyerét. - Számodra lehet, hogy ennyi, de nekem akkor is rosszul esik. –mondom idegesen. - Mondtam neked, hogy ne foglalkozz azzal, amit más mond! –dobta le a kést a tányérra . - Jól van. - Tudod nekem is rossz, ha te szomorú vagy. Mindig kapom a tweeteket, hogy te nem nekem való vagy meg egy ribanc. Ezek nekem is rosszul esnek. A rajongókat is sajnálom. Egyszerűen elegem van. –mondta és felrohant. - Hű. Itt hagyta a kajáját. Tényleg ideges lehet. –mondta Liam. Louis nem zavartatta magát. Elvette Niall kajáját. - Louis!Teszed le! –mondtam neki. Úgy gondoltam, hogy most le kell nyugodnia. Nem sokkal később kaptam egy SMS-t, hogy elment a mekibe szóval ne keressük. A kajálás után mindenki elment készülődni, majd elindultunk a koncert. Már régen elmúlt négy. A csajokkal mi el is próbáltunk mindent, de Niall még sehol nem volt. Kicsit aggódtam, hogy merre lehet. A többiek a színpadon hülyéskedtek, elég szórakoztató látványt nyújtottak. Épp nagyon röhögtünk Liam és Zayn hülyeségén mikor üzenetet kaptam. „Gyere a hátsó kijárathoz. xxNi” Kicsit meglepődtem főleg az ’ xxNi ’ részen, de elindultam. Épp a folyosón mentem mikor egy kéz ragadott meg és behúzott egy szobába. - Idióta! Tudod, hogy megijedtem? –mondtam Niallnek, de válasz helyet csak megcsókolt. - Sajnálom. Bíz bennem, jó? Egy csinos pofi se tudd engem eltántorítani. –mondta nekem. - Észre vetted, hogy mekkora hülyeségeken veszünk össze? –kérdeztem nevetve. - Igen, de a kapcsolatunk így csak erősödik. –mondta és ajkait az enyémre nyomta. Kéz a kézben elindultunk a többiekhez, de a folyosón érdekes dolgot láttunk. Aliza és Harry nagyon elvoltak mélyülve egymás szájában.

~10.rész~

*Bonnie szemszöge*

Loui csókja nagyon bejött, de sajnos hamar végett szakadt a számomra kellemes pillanat. Ő csak annyit mondott, hogy ,,Bocs, ez hiba volt..!" és elkezdte bámulni a tv-t. Szóval ez csak egy hiba.. Nekem még is sokat jelentett. Az ez következő napokban is nagyon sokat próbálkozott, de nem értem, ha neki csak egy hiba volt, akkor mit akar tőlem!? Nagy nehezen elutasítottam, de szíven azt súgja ne tegyem. Mikor Col eltűnt magamat okoltam, azt hittem miattam volt, de mikor rájöttem, hogy nem csak az én hibám, még rosszabbul esett, hogy ennyien bántják. Niallal nagyon cukik és örülök, hogy boldogak...legalább ők. Mikor Aliza megmutatta az újságot, azt hittem ott halok meg.. Mi az, hogy vége az Unicornnak..ennyire utálnának minket?! Már csak kilenc napunk van a fellépésig. Addig készen kell lenni legújabb dalomnak, és még fel is kell venni és felrakni a netre. De mivel most ,,öri-hari" van nem hiszem, hogy könnyen fog menni. Felmentem a szobámba, el vettem a kottáim és gondolkodtam, hogy is folytassam új szerzeményem, a You and your heart-ot. Nem jutottam túl sokra, mert elnyomott az álom. Gitár hangra keltem, elég kellemes volt. Mikor meg hallottam Colett hangját, gyorsan kiugrottam az ágyból és a hang irányába mentem, ami a nappaliból jött. Ali és Col új dalon dolgoztak. Mikor leértem Col rám mosolygott, ami nagyon jól esett. Csak nem megbékélt?! Ilyen hamar?! Ez furcsa... De örülök neki..!Leültem a kanapéra és megnéztem a szöveget, ami nekem is ki volt nyomtatva. - Hűha..! Ez nagyon jó!!-mondtam, mikor befejezték. - Köszi!-mondták egyszerre. - Na, Bon itt a te szólód és itt a gitár kotta.-mutatott Ali a papírra én nyomta a kezembe a kottát. - Oksi, de nekem is van pár dalom, lehozzam? - Hozd!!-mondták egyszerre. Lehoztam a dalokat és a kottákat. Nagyon tetszett mindkettőjüknek. És szóltunk Simonnak, hogy készen állunk az első albumunk kiadására. Még van 2 órám elkészülni. Gyorsan felmentem a szobámba elő vettem a szekrényből egy ,,I love me" feliratú trikót és egy kopott farmert. Gyorsan megmostam a hajam és lezuhanyoztam. Ezután felöltöztem és megszárítottam a hajam. Már csak fél óránk volt. Lementem a nappaliba, szokás szerint megint rám vártak a csajok. - Végre kész vagy!! Mehetünk már végre??-kérdezték egyszerre mikor leértem. Gyorsan felvettem a cipőm és ugrálva mentem az ajtóhoz. - Mehetünk!!- mondtam tapsikolva és kinyitottam az ajtót. Köbö negyed óra alatt a stúdióba értünk. Mikor bementünk Simonhoz, már várt ránk. - Sziasztok csajook!!!-köszönt és megölelt minket. - Szia!!- köszöntünk kórusba. - Na mutassátok azokat a dalokat!!- mondta lelkesen Simon és leültünk a székekre. Oda adtuk neki a szövegeket és mosolyogva olvasgatta. - Csajok!! Ezek fantasztikusak!!- húzta szélesre a száját és ránk nézett. - Köszönjük!- mondta Col. - Melyik lesz az album név adó?- kérdezte még nagyobb mosollyal Simon. - One!!-mondtuk egyszerre. - Remek!! Akkor kezdjük is felvenni!! Bementünk a fülkébe vagy minek hívják, Simon adott nekünk gitárt és elkezdtük. Szinte elsőre sikerült hibátlanul el énekelni, ami mostanában csoda...! - Ez az!! Ez lesz az!! Most volt tökéletes!!- mondta Simon, mikor már sokadjára elénekeltük a számot. - Csak Bonnak nem kellett volna bele köhögnie, de azt géppel megcsináljuk! Remek lánynok! Mehettek, holnapra kész lesz a zene és nagyon nagy sikert fogtok vele aratni!! - Köszönjük!!!!-rohantunk oda hozzá és megöleltük. - Lányok én elmegyek a Nado's-ba, jöttök ti is? Vagy vegyek nektek valamit?- kérdeztem mikor kiértünk. - Én nem megyek, süthetnékem van..!- mondta Col. - Én se, hiányzik a net!-nevetett Ali. - Hát jó..Akkor sziasztok!- köszöntem el tőlük és már indultam is a legközelebbi gyors étterembe. Nagyon sokan megállítottak egy-egy kép ért vagy egy autó grammért, de nem nagyon akartam megállni, mert farkas éhes voltam, de mégis megálltam. Fél óra alatt végre megérkeztem. Isten se akarja, hogy én egyek.. Annyian voltak..fhoo.. Köbö negyed óra múlva végre sorra kerültem. A szokásost rendeltem. Mikor végre megkaptam a kajám elindultam az asztalok felé, de egy barom nekem jött és vacsorám a kedvenc trikómon landolt. - Idióta!!- morogtam, miközben lehajoltam, hogy felvegyem a tálcát. - Sajnálom!!- segített összeszedni a leejtett ételt. - Gondoltam...- motyogtam újra. - Bon! Kifizetem!- mikor ezt mondta felkaptam a fejem. - Louis?! - Shh!!!- tartotta a kezét a szám elé. - Jössz nekem egy új felsővel!! És valami kajával!!-próbáltam komoly lenni. - Igen is!! Foglalj asztalt, viszek kaját..-kivette a kezemből a tálcát, lerakta a koszos cuccokhoz és beállt a sorba. Én gyorsan lefoglaltam egy 2 személyes asztalt, asszem ez volt az utolsó asztal..muahahaha.. Loui, mikor megtalálta a tekintetével az asztalt, belenézett szemembe és elmosolyodott, ezt többször is megcsinálta, persze én vissza mosolyogtam neki. Hosszas várakozás után végre megérkezett. - Tényleg nagyon sajnálom!- mondta, mikor leült és elém rakta a tálcát. - Nincs baj...de nem akarod levenni ez a sapkát?-kérdeztem nevetve. - Miért mi a bajod vele? - Nem is tudom..mondjuk túúúl mikulásos?! Így jobban magadra vonod a figyelmet!-nevettem még jobban. - Hm...Lehet hogy igazad van.. De nem veszem le, nekem tetszik!-nyújtotta ki a nyelvét. - Hát okéé.. Te tudod!! Ezután csak pár szót szóltunk egymáshoz, több rajongó oda jött hozzám, de mivel nem akartam pofátlan lenni úgy, mit ők..chöö...megzavarják a legfontosabb cselekvésemet..Alá írtam a papírcetliket. Asszem még sem utálnak, ez viszont jó!! - Mostantól neked is sapkában kell járnod!!- nevetett Loui. - Lehet, de én ilyet fel nem veszek!- utaltam a mikulás sapkára. - Miért?- döbbent le. - Mert mondjuk.. nyár közepe van?- mosolyogtam rá. - Uh..igaz.-nevette el magát. Miután kész lettem a táplálkozással(xd) Louis elvitte a tálcát és együtt hagytuk el a helyszínt. - Mi a terved ma estére?- kérdezte, mikor az utca végén voltunk. - Semmi különös, asszem megeszek egy tábla csokit, megnézek egy filmet és alszom..neked? - Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova.- jelent meg egy kis pír az arcán. - Jó ötlet!-álltunk meg a házunk előtt(márt mint a csaj ház előtt) - Remek! 7-re itt vagyok!- kacsintott. - Rendben, de ne késs!! - Nem szokásom!- kacsintott még egyet, majd kedvesen elmosolyodott és elment. Én gyorsan berohantam a házba. A konyhába mentem inni, mert nem tudom mi volt, amit Loui adott, de ritka rossz volt. Megittam egy üveg vizet, majd felmentem a szobámba kiválasztani a ruhámat. Egy fekete alapon virágmintás, térd fölé érő ruhát választottam, fekete fél magas cipővel. Mivel még volt 2 órám felmentem twittere, nagyon sok új követőm lett és rengeteg rajongó írt. Párnak vissza írtam, de nem mindenek, majd később megpróbálok mindenkinek válaszolni. Az értesítés között ott volt Louis tweet-je is. Gyorsan elolvastam: ,, @xBonniex még egyszer nagyon sajnálom, remélem hogy nem haragszol!;)" hm.. már ott mondtam, hogy nincs baj. De ez olyan cuki!!! ,,@Louis_Tomlinson sajnálom, de ez megbocsájthatatlan.."-írtam neki vissza, gondoltam húzom egy kicsit az agyát. ,,@xBonniex remélem a ma este után megváltozik a véleményed.!;)"- válaszolt szinte rögtön. Erre nem írtam semmit, mert már fél 7 volt. Gyorsan elmentem fogat mosni, fésülködni és felöltözni. Mikor a felsőmet vettem le hallottam a csöngőt. Valaki beengedte Őt, gondolom Ali volt, mert Ő ordított fel. Gyorsan felvettem a kiválasztott ruhát, a cipőt, egy sima sötét rózsaszín sálat, a fekete bőrdzsekimet és a kis sötét rózsaszín táskám. Megnéztem még egyszer magam a tükörbe és megigazítottam a hajam. - Mindig késik, mindenhonnan..-hallottam meg Ali hangját. - Na itt is vagyok!!-rohantam le a lépcsőn. - Szia!- mosolygott Louis édesen. - Szia!! - Mehetünk? - Persze!- válaszoltam és elindultunk az ajtóhoz. Kinyitotta a kocsiját, ahogy az úri emberek szokták. Beszálltam a kocsiba, becsukta az ajtót, átment a másik oldalra, majd Ő is beszállt. - Nagyon csinos vagy!!- jegyezte meg mikor elindította a járművet. - Köszi.. te sem panaszkodhatsz!- pirultam el egy kicsit. Az egész utat végig nevettük, asszem tényleg nagyon hülye ez a gyerek!!(xd) De nagyon figyelmes, kedves és aranyos! - Amúgy hová is megyünk?- tereltem az előző témát. - Mozii!!!- kiáltott, majd leparkolt egy mélygarázsba. Kivett a kesztyű tartóból egy szemüveget és egy Superman-es sapkát és a kezembe nyomta. - Én ezt nem veszem fel!! - Miért nem?? - Nem illik a ruhámhoz!!!-adtam neki vissza. - Tipikus nő..-nevetett, majd beletörődött és kiszálltunk a kocsiból. - Attól te felvehetted volna.!-mondtam, miközben vártuk a liftet. - Ha te nem én se.-vonta meg a vállát. - Amúgy mit nézünk meg??-kérdeztem, ezt már a liftben, hála Istennek csak ketten voltunk. - Gonosz háza!!-válaszolt, mikor kiszálltunk. - De az horror!-döbbentem le. - Nem bírod az ijesztő filmeket? - De, csak moziba az nem brutális?-kérdeztem félénken. - Nem tudom, sosem néztem horrort moziba, de ha nem akarod, akkor válassz valamit!-mosolygott édesen. - Nem, jó lesz ez!! Elmentünk megvenni a jegyet, persze nagyon sok rajongó állított meg. Mikor megkaptuk a jegyek mentünk popcort venni és gyorsan beültünk a terembe. A filmig még volt 10 perc. Ezt az időt végi hülyéskedtünk. Mikor elkezdődött a film mindenki csendben maradt és néztük az izgalmasnak induló filmet. Köbö a közepénél volt egy olyan rész, ahol nagyon megijedtem, és amilyen erősen csak tudtam megszorítottam a sálam. Louis ezt észre vette és rám mosolygott. Alig vártam, hogy végelegyen. Mikor végre vége lett kimentünk a teremből és beültünk a pláza bárba. - Miattad nem merek majd sehova egyedül menni!!-"háborodtam fel" mikor leültünk egy asztalhoz. - Majd én elkísérlek mindenhova!!-húzta k imagát. - Ohh..ez kedves tőled!-pirultam el. Ittunk egy vodkanarancsot és elmentünk a parkba sétálni. Rengeteget nevettünk és a rajongók már kezdtek kavarni.. De ez most nem nagyon érdekelt, és ahogy elnéztem Louist sem izgatja. Még sétáltunk egy darabig, majd vissza mentünk a kocsihoz és Loui hazavitt. Mielőtt kiszálltam volna a kocsiból megakart csókolni, de elfordítottam a fejem és csak egy puszit kaptam. Elköszöntem tőle és megköszöntem az estét. Mikor bementem nem volt sehol senki, ez furcsa volt.. Felmentem a szobámba átöltözni és lementem a konyhába. Az asztalon csokis-banános muffin volt.. hmm... ez a kedvencem!!!! Colett tényleg megbocsájtott volna?! Mikor elkezdtem egyet enni Col kézen fogva jött be Niallal. - Sziasztok!!-mondtam miután lenyeltem. - Szia!-köszöntek egyszerre. - Bon! Nagyon sajnálok mi....-kezdte a rizsát, de én közbe vágtam. - Neked nincs miért bocsánatot kérni, minden az én hibám, sajnálom! - Nincs harag!!-odajött hozzám, én felálltam és megöleltem. - Amúgy nagyon finom a muffin!!!-vettem el még egyet. - Én is kérhetek??-nézett boci szemekkel a szöszike. - Persze édesem!! Az egész a tiéd!!-nyújtotta oda a tányért, mikor Niall elakarta venni, Col megcsókolta őt. - Asszem én nem zavarok!-mondtam majd kimentem, egyenesen a szobámba. Lefeküdtem az ágyra és már el is nyomott az álom. Reggel hangos nevetésre keltem. Felöltöztem és lementem a nappaliba. Egy kicsit megdöbbentem, mikor megláttam a fiúkat. De utána elmosolyodtam. - Jó reggelt!!- köszöntem nekik. - Neked is!!- köszöntek egyszerre. Leültem a kanapéra Louis mellé, mivel csak ott volt hely. - Hogy aludtál?- kérdezte édes mosollyal az arcán. - Jól..köszi! Ennek a napnak minden percét a fiúkkal töltöttük,nálunk is aludtak, még Perrie és Sophi is, nagyon kedvesek. Turné előtt 2 nappal voltunk, amikor rekordot döntöttünk a One-val. Holnap kezdődik a turné. Első állomás LA. Reggel indulunk az 1D magángépével. Mivel ma kedd van, ezért elmentem táncra és mondtam Dylannak, hogy egy ideig nem tartózkodom itthon. Nem vette jó szemmel, mert jövő héten új versen, de szerintem nélkülem is nyernek, sőt biztos vagyok benne. Előszedtem bőröndjeimet és pakolgattam befele, a szükséges dolgokat. Mikor kész lettem felnéztem twittere és visszakövettem pár rajongót. Gyomrom korgása szakította félbe a(z) Unicornisoknak(Unicorn fanok) való öröm szerzést. Lementem a konyhába, megvacsiztam és fojtattam a twitterezést. Utána letusoltam és elmentem aludni. Reggel arra keltem, hogy valaki dörömböl az ajtón. - Hagyjál!-morogtam. - Bonnie! Keljél 9 óra!-jött be Ali. - Mi okod hajnalok hajnalán felkelteni?! - Egy óra múlva indulunk, addig legyél kész...és ne akard, hogy a jól bevált módszerrel jöjjek vissza!-fenyegetett és kiment. Gyorsan kipattantam az ágyból, nem akartam, hogy egy hideg kancsó vízzel leöntsön, Ali már csak ilyen... Elmentem a fürdőbe fogat mosni és fésülködni. Mikor készen lettem felvettem egy fekete cső farmert és egy bővebb toppot. Lementem a konyhába, a reggeli már az asztalon volt, a lányok már meg kajáltak, ahogy elnéztem. Mikor végeztem a reggelivel elmosogattam és felmentem elkezdeni a bőröndjeim lecipelését. Mihelyst leértem az elsővel csengettek, így kinyitottam az ajtót. Louissal találtam szemben magam. - Sziaaa!!-ölelt meg feldobva. - Szia!-öleltem vissza. - Indulhatunk?-kérdezte, mikor elváltunk. - Persze szólok a többieknek, lehozom a bőröndöket és indulhatunk.-indultam felfelé. - Segítek!-jött utánam mosolyogva. Szóltam a csajoknak, bepakoltuk a bőröndöket s elindultunk a reptérre. Ott már nagyon sok Unicornis és Directioner várt ránk. Hemzsegett a hely lesifotósokkal és biztonsági őrökkel. Alá írtunk pár papírt és felszálltunk a repülőre. Az út hamar eltelt, szinte az egészet végig aludtam. Leszálltunk a gépről és egy szállodába mentünk, ami nagyon szép és nagy volt. Megkaptuk a szobánk kulcsát. Mindenkinek külön szobája volt. Az enyém Louiséval szemben volt. Bementem a szobámba és lehuppantam a kanapéra. Még csak 3 óra...hmm..mit csináljak?! Megvan!! Elmegyek egyet sétálni. Felkaptam a táskámat és kinyitottam az ajtót. De nem jutottam ki, mert neki mentem egy erős testnek. Mikor felnéztem megláttam Louis gyönyörű szemeit. - Hova-hova?-mondta vigyorral az arcán. - Sétálni..-vontam meg a vállam. - Elkísérhetlek?? - Persze, miért is ne?!-arrébb toltam, hogy kibírjak menni az ajtón. Bezártam és elindultunk kis sétánkra. Ami tényleg nem tartott sokáig, mert 4-kor kezdődött a koncert. Mikor kisétáltuk magunkat visszamentünk a hotelba. Én gyorsan átöltöztem és már indultunk is a koncert helyszínére. Nagyon jó sikerült a fellépés, a közönség velünk együtt énekel, és a saját számainkat is már fejből tudják. Hihetetlen! Mikor a fiúk az utolsó számot énekelték megcsörrent a telefon, amit rögtön felvettem. - Szia apa!!!-köszöntem. - Szia lányom, hallottam a zenéteket, ma már egy csomószor volt a rádióba és a tv-ben is! Nagyon büszke vagyok rád!!-mondta apu. - Köszönöm, hogy vagytok? - Mi jól, de a húgod...-közbevágtam. - Mi van Elenával??-kérdeztem ijedten. - Eltörte a kezét, tegnap műtötték, de már jól van. - Beszélhetek vele? - Alszik, anyuddal együtt. - Te miért nem pihensz? - Hiányzol!!-hallottam a hangján hogy sír. - Apa!! Ne sírj, mert én is fogok..!! Mama hogy van?? Hogy hogy még nem hívott?-tereltem a témát. - Tunéziai utazást nyert és ott van a szomszéddal.-mikor apu ezt mondta Loui belépett az öltözőbe. - Bocsi, de most le kell tennem, majd még beszélünk! Szeretlek!! - Én is szeretlek!-mondta és letettem. - Hol lakik?-kérdezte Loui és leült mellém. - Ki??-ráncoltam össze homlokom. - A pasid..-nézett le a földre. - Milyen pasi?? Nekem nincs pasim. - Tényleg??-kapta fel a fejét és nézett mélyen a szemembe. - Ezt honnan vetted?-húztam fel a lábam a kanapéra. - Csak gondoltam, mivel mikor leraktad, azt mondtad, hogy szeretlek.. - Te nem szereted apudat?-döbbentem le. - Jaaa!! De nagyon!!!-csillant fel a szeme. - Amúgy miért jöttél? - Csak szólni, hogy vissza megyünk a hotelba. - Akkor menjünk!!!-felpattantam a kanapéról és húztam Tommot kifele. Hamar visszaértünk, mivel már alig voltak rajongók. Mikor a szálloda szoba elé értünk Loui megszólalt. - Ma este az egyik haverunknak lesz egy házavató bulija.. Nincs kedved velünk jönni??-nézett mélyen a szemembe. - De, nagyon szívesen elmegyek.-mosolyogtam rá. - Szuper! 8-kor indulunk, addigra legyél kész! - Kész leszek!!!-ezzel a mondattal elbúcsúztam és bementem a szobámba. Felmentem Skype-ra, ahol beszéltem apuékkal. Jó volt látni őket. Mikor Elena meglátott elkezdett sírni, mert nagyon hiányzok neki. Nekem is nagyon hiányoznak, és megígértem nekik, hogy ha vissza megyek Londonba meglátogatom őket. Mikor befejeztem a videochat-et már háromnegyed 8 volt. Gyorsan kinyitottam egyik bőröndöm és valamilyen ruha után kutattam. Egy sötétlila egybe ruhát választottam. Hajamat egyszerűre csináltam, a frufrumat csatoltam fel. A lábamra kedvenc fekete magas sarkúmat vettem. Kerestem egy kisebb táskát és kimentem a folyosóra. Már a fiúk kint vártak. Mikor a csajok is kijöttek elindultunk. Egy hatalmas villába mentünk. Nagyon szép. Amikor mi oda értünk már rengetegen voltak. Egy csávóhoz mentünk, gondolom ő a tulajdonos. - Szia.-köszöntek a srácok neki. - Sziasztok! És a híres nevezetes Unicorn!!Sziasztok! Andy vagyok! Bemutatkoztunk majd beszélgettünk. Egy kicsit később elmentünk inni valamit. Mindenki elment táncolni, de nekem nem volt kedvem hozzá, csak ültem a bárpultnál és kortyolgattam unottan a piámat, mikor két kezet éreztem meg a derekamon, ami hátulról ölelt át, nagyon megijedtem. - Nyugi csak én vagyok!-mikor ezt súgta fülembe megkönnyebbültem. -Nincs kedved táncolni?-leült mellém és belenézett mélyen a szemembe. - Eltaláltad..-néztem le a földre. - Baj van?-megfogta az államat és felemelte fejem, így újra a szemembe nézett. - Nem, nincs semmi.. Csak fáradt vagyok, és nincs kedven bulizni..-mondtam az igazat. - Vissza menjünk a szállodába? - Nem kell, érezd jól magad.-jelent meg a számon egy mosoly. - Nehéz jól érezni magam, ha te itt szomorkodsz..-kezdett közeledni. - Ne foglalkozz velem.. Megiszom ezt és már itt sem vagyok! - Nem engedem, hogy egyedül menj! Nem ismered a helyet..- miközben mondta egyre közelebb és közelebb hajolt. - Hívok egy taxit..- eltoltam magamtól, megittam az italomat és kimentem a villából. Hívtam egy taxit, leültem egy padra és vártam. Az eget bámultam, mikor valaki lehuppant mellém, mikor oldalra néztem egy idegen alakot láttam, megijedtem, de nem csináltam semmit. - Egy ilyen csinos lány, mint te mit csinál egyedül ennyire későn LA. utcáin?- kérdezte. - Közöd?!-válaszoltam és elakartam menni, de megfogta a kezem, felállt, erősen magához szorított és benyúlt a szoknyám alá, ott elkezdett fogdosni. Próbáltam kiszabadulni, de semmi esélyem nem volt, kiabáltam, de senki sem volt az utcán, mivel egy kis mellék úton voltunk. Mikor elkezdte lehúzni a bugyimat egy másik erős kéz megragadott hátulról és elhúzott tőle. A földre estem, ahol összehúzódva, sírva ültem. Hallottam pár csattanást és folyton kiabáltak, de nem törődtem vele, remegett a lábam, nem tudtam felállni és elfutni. Arra kaptam fel a fejem, hogy valaki simogatja a hátam, mikor felnéztem egy gyönyörű szempárral találtam szembe magam. - Jól vagy?- kérdezte aggódva és felhúzott a földről. - Ne félj már nem bánthat senki!!-erre a mondatára szorosan magamhoz öleltem. Ekkor megérkezett a taxi. Loui kinyitta nekem az ajtót és miután ő is beült becsukta azt. Még mindig reszketem a félelemtől, pedig már tudtam, hogy biztonságban vagyok. Hamar megérkeztünk a szállodába. - Biztos jól vagy?-kérdezte aggódva. Erre csak bólintottam egyet és behúztam a szobámba. - Nem akarok most egyedül lenni..-mondtam mikor leültünk a kanapéra. - Megértem.. De én itt vagyok, nem hagylak egyedül!-mondta és megölelt. Habozás nélkül vissza öleltem. Hálás voltam neki. - Köszönöm!!-mikor ezt mondtam egy könnycsepp hagyta el szememet. Elmentem lezuhanyozni és átöltözni. Mikor vissza értem Loui egy tál popcornnal és a laptopjával ült a kanapén. - Megnézzük az Alkonyatot??-kérdezte csillogó szemekkel. - Persze!!- mosolyogtam. A film után még beszélgettünk, majd jó éjt kívánt, nyomott egy puszit a homlokomra és átment az ő szobájába. Én pedig lefeküdtem aludni. Reggel kopogásra keltem. Nagy nehezen kiszálltam az ágyból és kinyitottam az ajtót. - Jó reggelt!!!-köszöntek egyszerre a csajok, majd bejöttek. - Nektek is! - Mi van Louis és közted??-kérdezte Col. - Semmi miért?-húztam össze szemöldököm. - Ahaa semmi..akkor ez mi??-rakott elém egy újságot, amin Loui és én voltunk a címlapon. Gyorsan fellapoztam, ahol rólunk írnak. ,, Louis Tomlinson a(z) One Direction legidősebb tagja csalja barátnőjét? Többen is látták őt és Bonnie Clark-ot az Unicorn egyik tagját együtt. Múlt héten moziban voltak tegnap pedig együtt buliztak. Vajon volt már máskor is randijuk? Mit szól ehhez Eleanor, Louis barátnője? A srácok holnap mennek interjúra ott kiderül minden."- olvastam a cikket s szinte tátva maradt a szám, a cikk mellet azok a képek voltak, amikor a padon ültünk, miután megmentett. - Na mi van köztetek??-kérdezte újra Col - Mondtam már, hogy semmi.. - És ezek a képek?-mutatott rájuk Ali - Tegnap este meguntam a bulit és vissza akartam jönni hívtam egy taxit, de Loui nem engedett egyedül ezért jött ő is semmi több.!-füllentettem egy kicsit. - Biztos?-bizonytalankodott Col - Biztos! - Hát jó.. Nem vagy éhes?- kérdezte Ali. - Nem.. - Biztos nincs semmi baj? Te mindig éhes vagy!- mondta az igazat Coli - Nincs baj. Biztos. - Hát jó mi hagyunk is.- megöleltek és kimentek. Miután elmentek a lányok felöltöztem, felvettem az asztalról az újságot és bekopogtam Louishoz. Elég sokáig tartott neki ajtót nyitni. - Szia!-mondtam mosolyogva, mikor kinyitotta. - Szia..-mondta kicsit zavartan. - Minden rendben van?- kérdeztem rá. - Ki az Tommo?-hallottam egy csaj hangot a háttérbõl. Majd megláttam Eleanort Loui Superman-es pólójába, ami múltkor rajtam volt. - Szia Bon..-mondta lenézően - Hello..-köszöntem én is. - Na figyelj ide!!-kezdte el. - El megbeszéltünk valamit!-állította le őt Loui. - Szóval láttátok az újságot..-mondtam halkan - Igen láttuk, és én egyáltalán nem örülök neki és jó lenne, ha leszállnál a barátomról!!!-kezdet üvöltözni, majd csattant az arcomon a keze. Vissza rohantam a szobámba és az ajtónak támaszkodva sírtam, majd lecsúsztam, összehúztam magamat a földön és potyogtattam könnyeim.

~9.rész~

*Aliza szemszöge*

Amikor észrevettük, hogy Colett elment totál megijedtem. Niall egyből felugrott a kanapéról és rohant a reptérre.Szerintem eszméletlen cuki, hogy így odavan Colettért. Remélem összejönnek. Felálltam a tévé elől, bementem a szobámba és Colettet próbáltam hívni. -Szupi nem veszi fel!-gondoltam. Leültem a gépem elé, felmentem twitterre. Tele volt az egész weblap Colett szidásával.Ez már nekem is túl sok volt, muszáj volt tweetelnem ezzel kapcsolatban: "Istenem! Hagyjátok már Colettet, nélküle sehol ismétlem SEHOL sem lennénk!Szerintem amúgy is aranyosak lennének Niallel .Soha nem használna ki egy fiút se!" Majd mérgesen lecsaptam a laptopom tetejét. Kimentem a szobámból éppen ekkor lépett be Colett és Niall az ajtón, majd hirtelen csókolózni kezdtek, majd bejelentették, hogy járnak.Miután abbahagyták a csókolózást visítva vetettem magam Colettre. -Lettiiiiiii!Jaj a frászt hozod ránk!De jó, hogy itt vagy! Bonnie óvatosan odalopódzott és meg ölelte Colettet hátulról.Coltett kicsit mérges volt, majd lassan szétszakadt az ölelésünk. Ekkor Harry oda somfordált hozzám és szomorú kutyapofival nézett rám és halkan motyogva megkérdezett: -Ti itt ölelkeztek és én meg semmit sem kapok? -Kis hisztis.-mondtam neki majd megöleltem. Harry boldogan elmosolyodott, olyan cuki ilyenkor. Ma Zayn és Liam kivételével mindenki nálunk aludt. Harryvel egy szobába aludtam én már hamarabb az ágyban voltam,mint Harry.Éppen blogoltam, amikor valaki beugrott mellém az ágyba. -Hazza! Muszáj kiverned a laptopot a kezemből?-kérdeztem mosolyogva. -Csak nem blogolsz? -De, éppen azt csináltam amíg le nem támadtál. -Ugye pont rólam írsz?-kérdezte pajkosan,majd kivette a laptopot a kezemből és elolvasta amit írtam.-Ebben egy szó nincs velem kapcsolatban.-nézett rám szomorúan. -Tudod miért?Mert sokkal jobban szeretek veled lenni, mint rólad írni. -Ó tényleg?-húzta fel a szemöldökét. Majd felhúzott magához és ajkait lassan az enyémre tapasztotta.A kezemmel a hajába túrtam.Lassan elváltak az ajkaink.Majd csak néztem a gyönyörű szemeit.Annyira szeretném, hogy legyen köztünk, majd valami, csak hát a pasi ügyeket soha sem siettem el.Gondolat menetemből Harry szakított ki. -Kaphatok egy jó éjt puszit? Gyengéden megpusziltam a száját, majd lefeküdtünk. Egy kis idő után érzetem ajogy hátulról átölel.Másnap reggel arra ébredtem, hogy Harry társalog éppen az ágyamban valakivel.A partnere, pedig nem más volt,mint a macskám.Lassan felültem mire ő rám mosolygott ,majd megkérdezte mi a macskám neve. -Ha én azt tudnám. -Nincsen neve?-nézett rám kerek szemekkel Harry. -Nincs. -Szerintem a Sweety tökéletesen illene rá. -Ha te mondod.-mosolyodtam el,majd kaptam egy puszit a szájamra. Kimentünk kajálni Colett nem volt lent.Ma a fiúkkal nem terveztünk semmit. Colett amúgy is egyedül akar lenni és jobb ha hagyunk neki vagy két map lenyugvási időt vagy az előzenekarosdinak lőttek.Bonnie meg,mint minden reggel tízkor most is alszik. Unalmamban elmentem a városban sétálni és vettem egy tinimagazint aminek mi voltunk a címlapján.Tök kíváncsi lettem, hogy vajon mit írnak benne rólunk.A sétám közben hatan állítottak meg közös képért vagy autogramért .Az egyik lány aki megállított fotóért mondta, hogy aggódik Colettért és adjam át neki az igazi fanok nevében, hogy jobbulást kívánnak neki. -Majd ha lenyugszik.-gondoltam magamban. Körülbelül délre értem haza bementem a szobámba és elkezdtem a tinilapot olvasgatni.Megkerestem a rólunk szóló cikket ez állt benne: "Unicorn egyből vége?! Azt rebesgetik a lányok hozzátartozói, hogy a banda lehet, hogy feloszlik. Colettet rengeteg Directioner támadja azért,mert Niall Horannal kavar. Állítólag Bonnie Clarknak fontosabb a tánc,mint az éneklés ezért sem jött el az első előzenekari fellépésre. Csak nem hagynák ott a bandát? Aliza Ward nem veszi ki a helyét a munkában? Névtelen forrástól tudtuk meg, hogy Aliza nem veszi komolyan a bandát nem gyakorol inkább bulizik és pasizik. Ha a lányok így folytatják tényleg eltűnhetnek a süllyesztőben!". Volt "rólam" csatolva két kép miközben bulizok. Hiszen ezeken a képeken nem is én vagyok. Ezen a cikken elégé kibuktam, de tovább lapozgattam az újságot és egy One Directionos részen akadt meg a szemem.A képen Harry volt egy csajjal. "Harryt az utóbbi időkben többször látták együtt Kendall Jennerel. Csak nem fognak összejönni?" A következő képen Harry volt aki éppen egy lány vállát karolta át. A másikon meg egy lánnyal csókolózott,mondjuk az utóbbiban nem voltam 100%-ig biztos, hogy az Hazz. Az a kis reményem, hogy Harryvel járjak, teljesen elszállt.Tudom,hogy jópár csókunk volt meg aludtunk együtt, de ismerem Kendallt, nem éppen egy okos lány, de szerintem jóval szebb nálam... Mondhatom az egész hátralévő napom totál fel volt dobva. Bonnienak is megmutattam a magazint, kb leesett az álla miket írnak rólunk. Colett egész nap nem jött ki a szobájából. Másnap nem jöttek el hozzánk a fiúk, mert dolguk volt. Kilenc nap múlva kezdődik a turné.Remélem addig mindenki lenyugszik és visszatérünk a régi kerékvágásba.

~8.rész~

*Colett szemszöge*

Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy erre képes volt. Nem hiszem el. Annyira kínos volt, hogy várjuk a színpad mögött, már a nevünket is bemondták, de ő meg sehol. Megértem én, hogy a tánc is fontos neki, de gyerek korunk óta legjobb barátok vagyunk és cserben hagy minket. Mellesleg 30 perccel később beállít. Inkább ment volna haza. Amint belépet az öltözőnkbe elfogott a düh. Inkább át is mentem a fiúkhoz. Nem is kellet sokat várni, mert betoppantak mind az 5-en. Niall azonnal mellém jött. - Mi a baj? –kérdezte aranyosan. - Szerinted? –kérdeztem idegesen. - Bonnie? - Hogy te milyen okos vagy. –mondtam neki. - Csak segíteni szerettem volna. –mondta szomorúan. - Tudom és sajnálom. –mondtam neki, de nem nézett rám. Megfogtam az állát, hogy a szemembe nézzen. –Tényleg sajnálom. Tudom, hogy csak jót akarsz és nagyon hálás is vagyok, d.. –a legjobb módon hallgatat el, az ajkait az enyémnek érintette. Az nap este a fiúkhoz mentünk és ott is éjszakáztunk. Igen, Niallel egy szobában aludtam, de semmi sem történt. Csupán együtt aludtunk egy ágyban pont. Reggel mondjuk úgy ébredtem, hogy Niall hátulról átkarol, de ez is normális. Ébredés után elindultam a konyhába és készítettem egy kis gofrit reggelire. Lassan mindenki lejött az emeletről és összegyűltünk a konyhában. A fiúk és StarWard neki állt reggelizni. Szépen eleszegettek még én sütögettem. A drágák az ajtót se voltak képesek kinyitni, így oda is én mentem. Jó, hogy én nem is lakok itt. Az ajtó előtt egy barna hajú, kedves arcú lányka állt. - Szia, Eleanor Calder vagyok. Louis barátnője. –mondja mosolyogva. - Jaaj szia! Colett Holls. Örülök, hogy megismerhetlek. –mondtam én is mosolyogva és a kezemet nyújtottam. –Egyébként azért én nyitottam az ajtót, mert a többiek reggeliznek. - Gondoltam, hogy kaja van a dologban. –mondta nevetve, közben pedig beértünk a konyhába. A fiúk is üdvözölték Elt, és végül Louis is lejött hozzánk. A reggeli már fogyóban volt. - El nem kérsz gofrit? –kérdeztem az említettet mosolyogva. - Nem köszönöm, már reggeliztem. - Okés. Cukikám! Maradt egy gofri kéred? –fordultam Niall fele, mire azonnal odafutott és betömte a szájába. - Köszönöm Drágaságom. Isteni volt! –mondta mosolyogva, majd egy puszit nyomot a számsarkába. Bonnie is lefáradt. Látszott rajta, hogy szomorú és Eleanor látogatása se dobbot rajta sokat. A mai napot is együtt töltöttük, de Zayn és Liam nélkül, mert a barátnőikkel találkoztak. El sem tartott velünk. Jól éreztem magam, de Bonnei idegesített. Ha valakire haragszom az a legjobb ha nincs közvetlen közelembe, mert sose nyugszom le. A rajongók körbe vettek minket, így a Drága Bon kis pinceszobájába kellet mennünk. Régen is ezen a helyen szoktunk hülyülni, mint akkor most is berúgtunk. Louis is ivott, de ennek ellenére ő vezetett haza. Harry StarWard szobájába ment, míg Niall az enyémbe. Amint beértünk a szobámba Niall rögtön az ajkaimnak esett és az ágy fele kezdett tolni. - Niall….Niall –mondtam két csók között. Egyszerűen nem tudtam megállítani. –Niall ne. Hagyd abba! –mondtam. Be vagyok rúgva, Ő is. Ebből semmi jó nem lehet. –Aludjunk! Ezzel a mozdulattal lerántottam az ágyra elfordultam a másik irányba és magamra húztam a takarót. Hallottam még a nevetését, de már nem figyeltem rá. Reggel mocorgásra ébredtem. - Nem tudom mi vagy, meg ki vagy, de fejezed be, mert aludni akarok. –mondtam kómásan. - Én vagyok Hope. –mondta számomra egy igen kedves hang. - Örülök neked, de akkor is aludni akarok. –mondtam és felé fordultam. - Mennem kell. Interjúnk lesz. Csak szólni szerettem volna. Majd hívlak. –mondta és puszit nyomott a számra, majd kiment az ajtón. Igaziból nem tudom, hogy mi van köztünk. Ez olyan se veled, se nélküled. Ez szerintem mindkettőnknek tökéletes. Nagy nehezen kibotorkáltam az ágyamból és elindultam a nappali felé. - Jó reggelt! –köszönt kedvesen Bonnie és StarWard. Ezek szerint náluk minden happy. - Szia Aliza. –mondtam kimérten. - Már köszöni se köszönsz? –kérdezte Bon. - Megköszönném ha nem szólnál hozzám. –mondtam. - Letti, tudom, hogy haragszol rá nekem is rosszul eset, de most ne veszekedjetek. –mondta Aliza - Tudjátok mit? Én egyedül is nagyon jól meg vagyok. Nem kell kommunikálnunk. –mondtam és bekapcsoltam a tv-t, ahol épp a fiúk interjúja ment. *Interjú* - És fiúk, hogy álltok mostanában a lányokkal? –kérdezte mosolyogva a műsorvezető. Azt hiszem, Tony a neve. –Úgy hallottam, hogy Harrynek alakulóban valami. - Én nem tudom mit hallottál, mert ilyenről nincs szó. –mondta mosolyogva. - És az Unicorn? Úgy tudom, hogy nagyon jó viszonyt ápoltok a csajokkal. - Erről Niall jobban tudna mesélni. –mondta vihogva Zayn. - Na Niall, mesélj csak. Melyik lánnyal vagy közeli viszonyba? Csak nem, Colett? Annyira összeillenétek. –mondta sunyi mosollyal az arcán. - Khm..Nagyon jobba vagyunk mind a lányokkal, hiszen ők az elő zenekarunk, de egyikükkel sem vagyok szorosabb viszonyba. –mondta kimérten. –Ezen kívül meg tényleg nincs más. - És ha Colettnek egy kapcsolata lenne? Nem zavarna? –kérdezte a kíváncsi riporter. - Azt a fiút sajnálni fogom. Fura teremtés és vannak rossz pillanatai, amikor kibírhatatlan, de persze örülnék a boldogságának. –fejezte be. Nekem itt elment a kedvem a hallgatástól. Tudtam, hogy ő sem gondolja komolyan, de akkor is. Elviselhetetlen volnék? - Colett, nem vagy elviselhetetlen. Ne vedd komolyan. –mondta Aliza. - Igen és Niall sem így gondolta, csak nem akarta, hogy gyanakodjanak. –mondta Bonnie. Igaziból egyáltalán nem érdekelt, hogy mit mondanak. Fogtam magam és elmentem a szobámba, ahol írtam egy SMS-t. Felöltöztem és indultam is. A parkba mentem, jó kis hely. És nincs is messze a lakásunktól. 5 perc alatt odaértem és leültem egy padra. Csak körbenéztem és figyeltem az embereket. Mikor elmegy előttem egy ember, mindig azon gondolkodok, hogy Ő vajon jól él-e. - Megkaptam az SMS-t. –szólalt meg mellettem egy mély hang. - Tudod, hogy megijesztettél te hülye? –kérdeztem kapásból. - Én is örülök, hogy látlak, Kedves Colett. –mondta Ed. Eddel régen nagyon jó barátok voltunk, de az átalakult valami erősebbé. Járni kezdtünk és szakítottunk, a barátságunk viszont a régi maradt. Ő neki van barátnője, akivel történetesen én hoztam össze. - Kérdezni szeretnék valamit. –mondtam mire ő bólintott, jelezve, hogy folytassam. –Te azért dobtad fel azt a témát, hogy szakítsunk, mert elviselhetetlen vagyok? –kérdeztem tőle. Tudom, hogy ő őszinte lesz velem. Mindig is az volt. - Colett…Te nem vagy elviselhetetlen. Te egy nagyon klassz csajszi vagy. Vicces, kedves, okos, fantasztikusan sütsz, baromi jó fej vagy. Igaz haragtartó és vannak pihent vicceid, amik az embert kellőképpen lefárasztják, de ezekkel együtt is egy jó fej lányka vagy. –mondta mosolyogva. - Köszönöm. Tudtam, hogy te az igazat fogod mondani. –mondtam és egy kedves mosolyt küldtem felé. - Van ennek köze Niall Horan-hez? –kérdezte. - Mi? - Ő mondta ma ezt rólad. Én mindent tudok Lettike. - Igaziból elgondolkodtam ezen. Tudod a csapatból én vagyok az a személy, akit sokan utálnak. Olyanokat írnak nekem, hogy én csak lerontom az Unicorn színvonalát meg ilyenek. És ugye Niall is ezt mondta, amit végképp nem értek, és csak tisztán akartam látni. –mondtam. - Figyelj. Niall ezt szerintem azért mondta, hogy ne kombináljanak, de én nem tudom mi van köztettek. Csak egy tipp. És akkor mi van? Rengeteg olyan rajongótok van, akinek meg Te vagy a kedvence. Ne foglalkozz az utálókkal. –mondta és biztatóan mosolygott. –Összevesztél a lányokkal ugye? - Igen. Tegnap lett volna az első fellépésünk, de Bonnie a tánc miatt cserben hagyott minket. Én tudom, hogy neki ez nagyon fontos, de én ezt nem csináltam volna. Aliza meg mára meg is békélt. Ez nekem nem megy így. Tudod te is, hogyha azt akarják, hogy lenyugodjak, akkor nem lehetünk egy légtérben. De így rohadt nehéz. Nem sokára kezdődik a turné, és jelenleg 3 ember a 7-ből kikészít. –mondom idegesen. - Meg fogsz nyugodni. A turné is jó lesz. És az Unicorn lesz a legszuperebb lánycsapat. –mondta mosolyogva és felhúzott a padról. –Viszont ne haragudj, de nekem most mennem kell. Még beszélünk, és sok sikert. –mondta majd megölelt és elment. Ezután én is elindultam haza. A lakásba belépve kicsit meglepődtem, bár nem értem mért. Természetesen a fiúk nálunk voltak, kivéve Zaynt és Liamet. - Szia Colett. –köszönt mosolyogva Harry. - Hello. –morogtam neki. - Látom harapós vagy ma csakúgy, mint a kis barátunk. - Semmi problémám nincsen, csupán ha olyan személy van a légterembe, akit jelen esettbe a pokolba kívánok nem tudok nyugodt lenni. Köszönöm a megértésed Harry. –mondtam neki feszülten. - Nézted az interjúnkat? Azért vagy feszült? –kérdezte hosszas hallgatás után. - Nem. Niall említette reggel, de nem néztelek titeket bocs. Miről maradtam le? –kérdeztem, mintha tényleg nem tudnám. Nem akarok ezzel is foglalkozni. Csomó kellemetlen beszélgetést előzők meg ezzel. - Nem, semmi különösről. - Szuper. –mondtam neki és elindultam a lányok felé. - Clark! Ward! Teraszra most! –mondtam nekik, miközben az említett hely fele igyekeztem. A lányok azonnal ki is jöttek. –Én nem láttam azt az interjút. Stimmt? - De láttad. Együtt néztük. –mondta Aliza. - Tisztába vagyok vele, de a fiúknak azt mondjuk, hogy nem láttuk. Illetve én nem láttam. –mondtam nekik flegmán. - De miért? –kérdezte Bonnie. - Így csomó kellemetlen beszélgetéstől mentem meg magam. Nem vagyok olyan idegállapotban, hogy ezeket mind meghallgassam. Köszönöm a megértéseteket. Ja és kérlek hagyatok békén. Nézzetek levegőnek. Ne szóljatok hozzám. Ezt is köszönöm. –mondtam és bementem. Tudom, hogy bunkó vagyok velük, de nagyon dühös vagyok. Aliza csak a naivitásával készített ki, míg Bonnie a határozatlanságával. A konyha fele vettem az irányt. Kit is találtam bent? Hát kit? Persze, hogy Niallt. - Szia Lett. –mondta finoman. - Szia Niall. – mondtam „mosolyogva”. - Hogy vagy? - Baj van? Feszültnek látszol. –mondtam neki. - Nézted az interjút? –kérdezte félve. - Mért jön mindenki azzal a hülye interjúval? Lemaradtam valamiről? –kérdeztem mintha nem tudnám. - Nem., semmi érdekesről. –mosolyodott el azonnal. Ezután a kis beszélgetés után mind összegyűltünk a nappaliban és tv-t néztük. Kapcsolgattuk a tv-t, mikor nekem szemet szúrt egy kép. - El ne merd kapcsolni! –mondtam Louisnak. *A tévében* „ Az Unicorn már most szárnyal a hírnévvel. Még egy albumuk sem jelent meg, de már egy egész rajongótábort alakítottak ki. A banda legidősebb hölgye Colett Holls, már most a médiaközpontjába tévedt. Rengeteg pletyka terjenget róla és Niall Horna-ről a One Direction egyik tagjáról. Niall a minap egy interjúban elmondta, hogy Ms. Holls igen elviselhetetlen és sajnálja azt a fiút akinek el kell viselnie. Ennek ellenére Colett és barátja Ed Green jó párosításnak tűnnek, habár Ednek párkapcsolat van. Az is köztudott, hogy ők ketten régebben is egy pár alkottak, de annak vége lett. Talán most új fejezetet nyitnak? Colett Holls lenne az elviselhetetlen kapcsolat törő?” Döbbenten bámultam a tv-re, de szerintem nem én voltam az egyetlen. Azonnal előkerestem a telefonom és tárcsáztam Ed számát. - Hát szia Szerelmem. –mondta röhögve. - Nagyon-nagyon-nagyon sajnálom. –mondtam neki gyorsan. - Ne sajnáld. Kathtel itt röhögünk. –mondta. - Mond meg neki is, hogy sajnálom. Nem akartam kellemetlenséget okozni. Amint lesz alkalmam tisztázom. - Semmi baj. Azt mondjuk sajnálom, hogy téged állítanak be rossznak. - A-a. Te is ugyan úgy hibás vagy. Látod? Havonta egyszer hívlak fel, hogy találkozzunk aztán most én lettem a szeretőd. Vagy te az enyém. Vagy a rosseb tudja. Tényleg nagyon sajnálom. És Kathnek is mond meg. –mondtam feszülten. - Nyugi van. Nem haragszunk. Mi tudjuk mi a szitu, a többi nem fontos. Kath sem haragszik. –mondja és hallom a hangján, ahogy mosolyog. - Oké. Köszönöm és még egyszer bocsánat. Hello. –mondtam és kinyomta. –Megörülök. Ez az új nevem. „Colett Holls a kapcsolat törő” –mondom és sóhajtok. - Azt mondtad nincs barátod. –mondta halkan Niall. - Nincs is. Ed a legjobb barátom. –mondtam. - Aha persze. –mondta gúnyosan. - Tényleg. Colett, Ed, Aliza és én voltunk a nagy cimborák, de Colett és Ed mindig közelebb állt egymáshoz. A szakításuk után is nagyon jó barátságban maradtak. Sőt! Lett hozta össze Edet a mostani barátnőjével. –mondta Bonnie. - Hát jó. Srácok na én mentem. Hello. –mondta Niall. Nem tudom, hogy min sértődött meg, de őszintén nem is érdekel. - Én meg sütők sütit. –mondtam és bement a konyhába. Egy egyszerű muffint akartam csinálni, de semmi hozzá való nem volt. Ideges voltam eddig is, de most még jobba az vagyok. –Elmentem boltba, mert nincs itthon semmi. –kiáltottam majd felvettem a kabátot és elindultam a boltba. A közeli kisboltba mentem. Amint beléptek köszöntem, és neki álltam összegyűjteni a szükséges dolgokat. Épp a müzliknél voltam és 1 doboz volt a kedvenc müzlimből. Beakartam tenni a kosárba, mikor egy másik kéz is érte nyúlt, majd egyszerre fogtuk meg. - Bocs, de szerintem én fogtam meg előbb. –mondtam neki. - Biztos vagyok benne, hogy én fogtam meg előbb. –mondta ő, én pedig felnéztem. - Szevasz Niall. Tudod ez a kedvencem, szóval légy udvarias és add ide a müzlit. –mondtam és vigyorogtam. - Tudod nekem is ez a kedvencem, és úgy gondolom, hogy megérdemlem a müzlit. –mondta ő is és hasonlóan cselekedett, mint én. - Tudod mit Niall? –vigyorogtam kedvesen. –Bazd meg! –mondtam és ott hagytam a boltot. Nem volt kedvem Niallel egy légtérben lenni. Elindultam az utcán és a parkon átmentem haza. 5 percre lehettem a háztól mikor a parkban odajött egy 15-16 éves lány. - Szia. –mondtam mosolyogva. - Te nekem ne köszöngess! Mégis mit képzelsz magadról? Ronda vagy, mint a bűn, de a fiúknak teszed magad. Először Niallt hülyíted aztán a volt pasid, akinek barátnője van. Az Unicorn is olyan király zenekar volna, ha te nem volnál benne. Tehetségtelen vagy. Nem is értem, hogy Bonnie és Aliza, hogy bír veled meglenni. Egy beképzelt szuka vagy! –köpte felém a szavakat, végül pedig a keze az arcomon csattant. A gyönyörű monológ után pedig elfutott. Semmit nem értettem. Nem tudom mit tettem a lány ellen, hogy utál. Lassan felnéztem és megláttam egy aggódó szempárt. - Hope..jól vagy? –kérdezte halkan. Én nem válaszoltam csak elkezdtem futni. Amint a lakásba értem a szobámba rohantam és elkezdetem a cuccaimat pakolni. A szüleim egy ideje Párizsba költöztek. Rég láttam őket, így foglaltam jegyet a legközelebb induló járatra. Most nyugalomra van szükségem. Meg szeretnék nyugodni. A gép még ma indul. A bőröndömmel együtt kiléptem a szobámból és elindultam az ajtó fele. A nappaliban mindenki csendben tv-zet, szóval nem vettek észre. A szüleimnek írtam egy SMS-t, hogy érkezem és el is indultam a reptér fele. Gyorsan fogtam egy taxit és elindultunk. Az út felénél járhatunk mikor kaptam egy üzentetett. „Hol vagy?”- tudtam, hogy Niall küldte. „Időre van szükségem. Haza megyek.” –írtam neki a választ. Az út további része kellemesen telt. A reptérre elég korán értem, még bőven volt időm a gép indulásáig. Leültem egy székre és elkezdtem telefonozni. Felnéztem twittere is, de megbántam. Rengeteg negatív tweetet kaptam, hogy nélkülem minden jobb lenne. Szerintem Niallnek is köze van ehhez. Persze főképp én vagyok a hibás, hogy nem rejtem béka segge alá a véleményem, de ilyen vagyok. Tudtam, hogy mire vállalkozom, de nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz. Valószínűleg elaludtam a széken, mert a gép indulásáig csak pár perc volt. Gyorsan összeszedtem a dolgaimat és elindultam a gép bejárata felé. - Hooooooooooooooooope! –hallottam meg a nevem. Azonnal megfordultam, tudtam ki az, hiszen egy ember hív így. –Ne menj el. –mondta lihegve mikor odaért hozzám. - Most mért kell drámázni? Nem örökre megyek el. –mondom értetlenül. - De én nem akarom, hogy elmenj. Tudom, hogy nehéz ez neked, de ne menekülj az nem megoldás. - De nincs miért itt maradnom. A lányokkal összevesztem. A rajongók utálnak. Az Unicorn nélkülem is jó. És kibírhatatlan is vagyok. Minek kéne itt maradnom? –kérdeztem. - Mert nekem fontos vagy. Nagyon fontos. Nem tudom elképzelni egy napomat úgy, hogy nem látom a gyönyörű mosolyod, a szőke hajad. Nem hallom az aranyos nevetésed és nem ölelhetlek magamhoz. –mondta. - Ezt most csak azért mondod, hogy maradjak itt. –mondtam halkan. A szavai nagyon megdöbbentettek. - Nem. Hope én szeretlek. –mondta és megcsókolt. Valamiért hittem neki. Az érzéki csókunkat az ujjongó tömeg szakította félbe. Mikor elváltunk egymástól, csak mosolyogni tudtam. A következő dolog amit észleletem, az a vakuk villanása volt. –Na ezt, hogy magyarázzuk ki? –kérdezte nevetve Niall. Én megfogtam a csomagom és a kezénél fogva elkezdtem kifele húzni. A riporterek össze-vissza kérdezgettek. A parkolóban megpillantottam Niall kocsiját és azonnal arra indultam. Amint beültem a kocsiba, a műszerfalat kezdtem el fejelgetni. - Most mi a baj? –kérdezte Niall kb. 5 perc csönd után, mikor már úton voltunk. - Nem tudok kiigazodni rajtad. Nem tudom, hogy ezt azért csináltad, hogy maradjak, vagy azért mert tényleg, így van. - Mért nem bízol bennem? Mért nem hiszed el, hogy szeretlek? –kérdezte idegesen. - 5 nap után, hogy a tökömbe tudsz engem szeretni? –kérdeztem már én is idegesen. - Nem tudom érted? Mindig rád gondolok, mindig veled szeretnék lenni és nem tudom a napjaimat nélküled elképzelni. –mondta. –Szerinted mért csókolgatlak? Hogy szórakozzak egyet? - Megfordult a fejemben, igen. –mondtam neki. - Te komolyan ezt néznéd ki belőlem? –kérdezte döbbenten. - Pont ez az! Nem ismerjük eléggé egymást. –mondtam mire félre állt. - Dehogynem, csak te nem akarsz tőlem semmit. - Igen Niall valószínűleg azért hagytam, hogy csókolgass és mi egyéb. –mondtam flegmán. –Igaziból imádom a csókjaidat. –mondtam a tenyerembe. –Mikor jöttetek hozzánk, tudod amikor Simon is jött, na akkor pont az álmodtam, hogy egy szőke hajú, kék szemű fiú azt mondja, hogy Ő a „Hercegem”. És megláttam a te szemeidet. Utána csak Te jártál az eszembe. –ismertem be. - Ez aranyos. –mondta mosolyogva. –Én már akkor észre vettelek, mikor az X-factorba találkoztunk. –mondta. - Úgy beszélünk, mintha évekkel ezelőtt lett volna, pedig kb. 2 hete volt. –mondtam nevetve. - Elhiszed, hogy fontos vagy nekem? –kérdezte. - Igen, de Niall….Ez az egész olyan volt, mint egy túl nyálas romantikus filmben. –mondtam röhögve. - Igaz, de jó volt nem? –kérdezte ő i nevetve. - De, nagyon jó volt, csak kár, hogy már most fent vannak a neten a képek és mindenki azt fogja hinni, hogy azért vagyok veled, mert híresebb akarok lenni. –mondtam ki azt, ami a szívemet nyomta. - Ne foglalkozz velük. Én tudom, hogy nem így van, és ez a lényeg. Okés? –kérdezte és egyre közelebb jött. - Jó. –mondtam majd ajkain egymásnak tapadtak. Ez a csók sokkal érzékibb volt az előzőknél, de nem múlja felül a reptérit. - Colett Hope Holls. Leszel a barátnőm? –kérdezte Ő mikor csókunknak vége szakadt. - Niall Jamse Horan. Leszek a barátnőd. –mondtam vigyorogva és egy puszit nyomtam a szájára. Ezután a művelet után elindultunk a lányokhoz. Niall elmondta, hogy bűntudatuk van/volt, hogy eljöttem. Meg benne voltam a tv-be, hogy az a csaj megpofozott, mind ezt kemény 30 óra elteltével. Megálltunk egy boltnál, ugyanis se ő, se én nem vettük meg azt, amit akartunk. Már este 9 volt, szóval egy éjjel-nappalinál parkoltunk. Egyszerűbben TESCO. Mikor Niall kiszállt a kezét nyújtotta. Mosolyogva néztem, ahogy ujjainkat összekulcsolja. Boldog voltam. Sose értettem, hogy hogyan képes ennyi ember este vásárolni. Az egész üzlet tőlünk zenget, ugyanis Niall megbotlott a saját lábaiban és akkorát esett, hogy az hihetetlen. Engem meg elkapott a röhögő görcs, szóval baromi vicces volt. A kitérőnk után elindultunk haza. Illetve hozzánk. Igaziból egy és ugyan az, mert a fiúk szinte mindig ott vannak. - Niall gyere már. Nem bírsz el pár szatyorral? Puhány vagy? –piszkáltam, mikor a lépcsőn mentünk fel, az ajtónkhoz. - Na várjál csak. –mondta nekem. Nagy nehezen eljutottunk a bejáratig. Gyorsan a konyhába mentem és lepakoltam a holmikat. Elkezdtem kiszedegetni a szatyorból a dolgokat, mikor két kezet éreztem a derekamon. Én kis naiv azt hittem, hogy megakar ölelni, de tévedtem. Felkapott a hátára és elindult a terasz vele, ahol van a medence. - Tegyél le vagy letépem a tökeidet. –mondtam neki, miközben a hátát ütögettem. - Csábító ajánlat. –mondta röhögve. - Idióta. –morogtam. –Niall! Tegyél le! –kiabáltam, mikor áthaladtunk a nappalin. Rengeteg kérdő szempárral találkoztam, de egy se izgatott igazán. - Ahogy óhajtód Csillag. –mondta és beledobott a vízbe. Így állunk hát jó. Kimásztam a vízből és berohantam a konyhába, egy pohárba engedtem vizet és kimentem a nappaliba. Mindenki ott volt. - Most haragszol? –kérdezte Ő bűnbánóan. - Dehogy haragszom. –mondtam mosolyogva. –Illetve, nem fogok haragudni, ha kapok egy csókot. –mondtam cuki mosollyal az arcomon. - Többet is. –mondta majd megcsókolt. Jaaj, de naiv vagy Életem. Gyorsan kinyitottam a szemem és a hajára öntöttem a pohár tartalmát. - Kölcsön kenyér visszajár. –nyújtottam rá a nyelvem. - Jól van Édes, jól van. Nem kapsz több csókot. Ahhoz mit szólsz? –kérdezte, úgy mintha világrengető probléma lenne. - Először is. Ez már túl nyálas játék. Másodszor is. Hidd el én kibírom, de te nem. –vigyorogtam rá. - Erős vagyok, kibírom. –mondta büszkén. Én ezt kihívásnak vettem. Átkaroltam a nyakát, alig volt köztünk pár centi. - Biztos vagy benne? –suttogtam szájába, mire ő csak ajkaim után kapott. Nyelve bejutásért könyörgött, de ő nem akart engem megcsókolni. –Látom mennyire erős vagy. - Khm…Bocs, hogy megzavarlak titeket, de most mi van? –kérdezte Liam. - Együtt vagyunk. –mondta Niall mosolyogva. - Gratulálok. Igazán romantikus volt. –mondta Zayn. - Mi? –kérdeztük egyszerre Niallel. - Benne voltatok a tv-be. –mondta Louis. - És ti vagytok Coall. –tette hozzá Harry. - A sztárpár. –egészítette ki Bonnie. - És a legédesebb pár is. –fejezte be Aliza. - Coall? –kérdeztem visszaértetlenül, majd elröhögtem magam. - Letti, mért akartál haza menni? –kérdezte Liam. - Elegem van. A lányokkal most „Öri-Hari” van és csak akkor tudok megnyugodni, ha 3 napig nem látom őket. Minimum. –mondtam. - A turnéra rendezni tudjátok a dolgokat? –kérdezte Zayn. - Igen. - Nem. –vágtuk rá egyszerre. - Oké. Jó volna, ha megoldanátok. Most Zayn és én megyünk, mert dupla randink lesz. Fiúk ti itt alszotok? –kérdezte Liam. - Én igen. –mondta egyszerre Niall és Harry. - Louis? –kérdezte Zayn. - Ha nem baj. –felelte halkan. - Dehogy baj. –vágta rá gyorsan Bonnie. - Akkor én is. –monda vigyorogva. Miután a 2 fiú elment mindenki elvonult a szobájába.