~8.rész~

*Colett szemszöge*

Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy erre képes volt. Nem hiszem el. Annyira kínos volt, hogy várjuk a színpad mögött, már a nevünket is bemondták, de ő meg sehol. Megértem én, hogy a tánc is fontos neki, de gyerek korunk óta legjobb barátok vagyunk és cserben hagy minket. Mellesleg 30 perccel később beállít. Inkább ment volna haza. Amint belépet az öltözőnkbe elfogott a düh. Inkább át is mentem a fiúkhoz. Nem is kellet sokat várni, mert betoppantak mind az 5-en. Niall azonnal mellém jött. - Mi a baj? –kérdezte aranyosan. - Szerinted? –kérdeztem idegesen. - Bonnie? - Hogy te milyen okos vagy. –mondtam neki. - Csak segíteni szerettem volna. –mondta szomorúan. - Tudom és sajnálom. –mondtam neki, de nem nézett rám. Megfogtam az állát, hogy a szemembe nézzen. –Tényleg sajnálom. Tudom, hogy csak jót akarsz és nagyon hálás is vagyok, d.. –a legjobb módon hallgatat el, az ajkait az enyémnek érintette. Az nap este a fiúkhoz mentünk és ott is éjszakáztunk. Igen, Niallel egy szobában aludtam, de semmi sem történt. Csupán együtt aludtunk egy ágyban pont. Reggel mondjuk úgy ébredtem, hogy Niall hátulról átkarol, de ez is normális. Ébredés után elindultam a konyhába és készítettem egy kis gofrit reggelire. Lassan mindenki lejött az emeletről és összegyűltünk a konyhában. A fiúk és StarWard neki állt reggelizni. Szépen eleszegettek még én sütögettem. A drágák az ajtót se voltak képesek kinyitni, így oda is én mentem. Jó, hogy én nem is lakok itt. Az ajtó előtt egy barna hajú, kedves arcú lányka állt. - Szia, Eleanor Calder vagyok. Louis barátnője. –mondja mosolyogva. - Jaaj szia! Colett Holls. Örülök, hogy megismerhetlek. –mondtam én is mosolyogva és a kezemet nyújtottam. –Egyébként azért én nyitottam az ajtót, mert a többiek reggeliznek. - Gondoltam, hogy kaja van a dologban. –mondta nevetve, közben pedig beértünk a konyhába. A fiúk is üdvözölték Elt, és végül Louis is lejött hozzánk. A reggeli már fogyóban volt. - El nem kérsz gofrit? –kérdeztem az említettet mosolyogva. - Nem köszönöm, már reggeliztem. - Okés. Cukikám! Maradt egy gofri kéred? –fordultam Niall fele, mire azonnal odafutott és betömte a szájába. - Köszönöm Drágaságom. Isteni volt! –mondta mosolyogva, majd egy puszit nyomot a számsarkába. Bonnie is lefáradt. Látszott rajta, hogy szomorú és Eleanor látogatása se dobbot rajta sokat. A mai napot is együtt töltöttük, de Zayn és Liam nélkül, mert a barátnőikkel találkoztak. El sem tartott velünk. Jól éreztem magam, de Bonnei idegesített. Ha valakire haragszom az a legjobb ha nincs közvetlen közelembe, mert sose nyugszom le. A rajongók körbe vettek minket, így a Drága Bon kis pinceszobájába kellet mennünk. Régen is ezen a helyen szoktunk hülyülni, mint akkor most is berúgtunk. Louis is ivott, de ennek ellenére ő vezetett haza. Harry StarWard szobájába ment, míg Niall az enyémbe. Amint beértünk a szobámba Niall rögtön az ajkaimnak esett és az ágy fele kezdett tolni. - Niall….Niall –mondtam két csók között. Egyszerűen nem tudtam megállítani. –Niall ne. Hagyd abba! –mondtam. Be vagyok rúgva, Ő is. Ebből semmi jó nem lehet. –Aludjunk! Ezzel a mozdulattal lerántottam az ágyra elfordultam a másik irányba és magamra húztam a takarót. Hallottam még a nevetését, de már nem figyeltem rá. Reggel mocorgásra ébredtem. - Nem tudom mi vagy, meg ki vagy, de fejezed be, mert aludni akarok. –mondtam kómásan. - Én vagyok Hope. –mondta számomra egy igen kedves hang. - Örülök neked, de akkor is aludni akarok. –mondtam és felé fordultam. - Mennem kell. Interjúnk lesz. Csak szólni szerettem volna. Majd hívlak. –mondta és puszit nyomott a számra, majd kiment az ajtón. Igaziból nem tudom, hogy mi van köztünk. Ez olyan se veled, se nélküled. Ez szerintem mindkettőnknek tökéletes. Nagy nehezen kibotorkáltam az ágyamból és elindultam a nappali felé. - Jó reggelt! –köszönt kedvesen Bonnie és StarWard. Ezek szerint náluk minden happy. - Szia Aliza. –mondtam kimérten. - Már köszöni se köszönsz? –kérdezte Bon. - Megköszönném ha nem szólnál hozzám. –mondtam. - Letti, tudom, hogy haragszol rá nekem is rosszul eset, de most ne veszekedjetek. –mondta Aliza - Tudjátok mit? Én egyedül is nagyon jól meg vagyok. Nem kell kommunikálnunk. –mondtam és bekapcsoltam a tv-t, ahol épp a fiúk interjúja ment. *Interjú* - És fiúk, hogy álltok mostanában a lányokkal? –kérdezte mosolyogva a műsorvezető. Azt hiszem, Tony a neve. –Úgy hallottam, hogy Harrynek alakulóban valami. - Én nem tudom mit hallottál, mert ilyenről nincs szó. –mondta mosolyogva. - És az Unicorn? Úgy tudom, hogy nagyon jó viszonyt ápoltok a csajokkal. - Erről Niall jobban tudna mesélni. –mondta vihogva Zayn. - Na Niall, mesélj csak. Melyik lánnyal vagy közeli viszonyba? Csak nem, Colett? Annyira összeillenétek. –mondta sunyi mosollyal az arcán. - Khm..Nagyon jobba vagyunk mind a lányokkal, hiszen ők az elő zenekarunk, de egyikükkel sem vagyok szorosabb viszonyba. –mondta kimérten. –Ezen kívül meg tényleg nincs más. - És ha Colettnek egy kapcsolata lenne? Nem zavarna? –kérdezte a kíváncsi riporter. - Azt a fiút sajnálni fogom. Fura teremtés és vannak rossz pillanatai, amikor kibírhatatlan, de persze örülnék a boldogságának. –fejezte be. Nekem itt elment a kedvem a hallgatástól. Tudtam, hogy ő sem gondolja komolyan, de akkor is. Elviselhetetlen volnék? - Colett, nem vagy elviselhetetlen. Ne vedd komolyan. –mondta Aliza. - Igen és Niall sem így gondolta, csak nem akarta, hogy gyanakodjanak. –mondta Bonnie. Igaziból egyáltalán nem érdekelt, hogy mit mondanak. Fogtam magam és elmentem a szobámba, ahol írtam egy SMS-t. Felöltöztem és indultam is. A parkba mentem, jó kis hely. És nincs is messze a lakásunktól. 5 perc alatt odaértem és leültem egy padra. Csak körbenéztem és figyeltem az embereket. Mikor elmegy előttem egy ember, mindig azon gondolkodok, hogy Ő vajon jól él-e. - Megkaptam az SMS-t. –szólalt meg mellettem egy mély hang. - Tudod, hogy megijesztettél te hülye? –kérdeztem kapásból. - Én is örülök, hogy látlak, Kedves Colett. –mondta Ed. Eddel régen nagyon jó barátok voltunk, de az átalakult valami erősebbé. Járni kezdtünk és szakítottunk, a barátságunk viszont a régi maradt. Ő neki van barátnője, akivel történetesen én hoztam össze. - Kérdezni szeretnék valamit. –mondtam mire ő bólintott, jelezve, hogy folytassam. –Te azért dobtad fel azt a témát, hogy szakítsunk, mert elviselhetetlen vagyok? –kérdeztem tőle. Tudom, hogy ő őszinte lesz velem. Mindig is az volt. - Colett…Te nem vagy elviselhetetlen. Te egy nagyon klassz csajszi vagy. Vicces, kedves, okos, fantasztikusan sütsz, baromi jó fej vagy. Igaz haragtartó és vannak pihent vicceid, amik az embert kellőképpen lefárasztják, de ezekkel együtt is egy jó fej lányka vagy. –mondta mosolyogva. - Köszönöm. Tudtam, hogy te az igazat fogod mondani. –mondtam és egy kedves mosolyt küldtem felé. - Van ennek köze Niall Horan-hez? –kérdezte. - Mi? - Ő mondta ma ezt rólad. Én mindent tudok Lettike. - Igaziból elgondolkodtam ezen. Tudod a csapatból én vagyok az a személy, akit sokan utálnak. Olyanokat írnak nekem, hogy én csak lerontom az Unicorn színvonalát meg ilyenek. És ugye Niall is ezt mondta, amit végképp nem értek, és csak tisztán akartam látni. –mondtam. - Figyelj. Niall ezt szerintem azért mondta, hogy ne kombináljanak, de én nem tudom mi van köztettek. Csak egy tipp. És akkor mi van? Rengeteg olyan rajongótok van, akinek meg Te vagy a kedvence. Ne foglalkozz az utálókkal. –mondta és biztatóan mosolygott. –Összevesztél a lányokkal ugye? - Igen. Tegnap lett volna az első fellépésünk, de Bonnie a tánc miatt cserben hagyott minket. Én tudom, hogy neki ez nagyon fontos, de én ezt nem csináltam volna. Aliza meg mára meg is békélt. Ez nekem nem megy így. Tudod te is, hogyha azt akarják, hogy lenyugodjak, akkor nem lehetünk egy légtérben. De így rohadt nehéz. Nem sokára kezdődik a turné, és jelenleg 3 ember a 7-ből kikészít. –mondom idegesen. - Meg fogsz nyugodni. A turné is jó lesz. És az Unicorn lesz a legszuperebb lánycsapat. –mondta mosolyogva és felhúzott a padról. –Viszont ne haragudj, de nekem most mennem kell. Még beszélünk, és sok sikert. –mondta majd megölelt és elment. Ezután én is elindultam haza. A lakásba belépve kicsit meglepődtem, bár nem értem mért. Természetesen a fiúk nálunk voltak, kivéve Zaynt és Liamet. - Szia Colett. –köszönt mosolyogva Harry. - Hello. –morogtam neki. - Látom harapós vagy ma csakúgy, mint a kis barátunk. - Semmi problémám nincsen, csupán ha olyan személy van a légterembe, akit jelen esettbe a pokolba kívánok nem tudok nyugodt lenni. Köszönöm a megértésed Harry. –mondtam neki feszülten. - Nézted az interjúnkat? Azért vagy feszült? –kérdezte hosszas hallgatás után. - Nem. Niall említette reggel, de nem néztelek titeket bocs. Miről maradtam le? –kérdeztem, mintha tényleg nem tudnám. Nem akarok ezzel is foglalkozni. Csomó kellemetlen beszélgetést előzők meg ezzel. - Nem, semmi különösről. - Szuper. –mondtam neki és elindultam a lányok felé. - Clark! Ward! Teraszra most! –mondtam nekik, miközben az említett hely fele igyekeztem. A lányok azonnal ki is jöttek. –Én nem láttam azt az interjút. Stimmt? - De láttad. Együtt néztük. –mondta Aliza. - Tisztába vagyok vele, de a fiúknak azt mondjuk, hogy nem láttuk. Illetve én nem láttam. –mondtam nekik flegmán. - De miért? –kérdezte Bonnie. - Így csomó kellemetlen beszélgetéstől mentem meg magam. Nem vagyok olyan idegállapotban, hogy ezeket mind meghallgassam. Köszönöm a megértéseteket. Ja és kérlek hagyatok békén. Nézzetek levegőnek. Ne szóljatok hozzám. Ezt is köszönöm. –mondtam és bementem. Tudom, hogy bunkó vagyok velük, de nagyon dühös vagyok. Aliza csak a naivitásával készített ki, míg Bonnie a határozatlanságával. A konyha fele vettem az irányt. Kit is találtam bent? Hát kit? Persze, hogy Niallt. - Szia Lett. –mondta finoman. - Szia Niall. – mondtam „mosolyogva”. - Hogy vagy? - Baj van? Feszültnek látszol. –mondtam neki. - Nézted az interjút? –kérdezte félve. - Mért jön mindenki azzal a hülye interjúval? Lemaradtam valamiről? –kérdeztem mintha nem tudnám. - Nem., semmi érdekesről. –mosolyodott el azonnal. Ezután a kis beszélgetés után mind összegyűltünk a nappaliban és tv-t néztük. Kapcsolgattuk a tv-t, mikor nekem szemet szúrt egy kép. - El ne merd kapcsolni! –mondtam Louisnak. *A tévében* „ Az Unicorn már most szárnyal a hírnévvel. Még egy albumuk sem jelent meg, de már egy egész rajongótábort alakítottak ki. A banda legidősebb hölgye Colett Holls, már most a médiaközpontjába tévedt. Rengeteg pletyka terjenget róla és Niall Horna-ről a One Direction egyik tagjáról. Niall a minap egy interjúban elmondta, hogy Ms. Holls igen elviselhetetlen és sajnálja azt a fiút akinek el kell viselnie. Ennek ellenére Colett és barátja Ed Green jó párosításnak tűnnek, habár Ednek párkapcsolat van. Az is köztudott, hogy ők ketten régebben is egy pár alkottak, de annak vége lett. Talán most új fejezetet nyitnak? Colett Holls lenne az elviselhetetlen kapcsolat törő?” Döbbenten bámultam a tv-re, de szerintem nem én voltam az egyetlen. Azonnal előkerestem a telefonom és tárcsáztam Ed számát. - Hát szia Szerelmem. –mondta röhögve. - Nagyon-nagyon-nagyon sajnálom. –mondtam neki gyorsan. - Ne sajnáld. Kathtel itt röhögünk. –mondta. - Mond meg neki is, hogy sajnálom. Nem akartam kellemetlenséget okozni. Amint lesz alkalmam tisztázom. - Semmi baj. Azt mondjuk sajnálom, hogy téged állítanak be rossznak. - A-a. Te is ugyan úgy hibás vagy. Látod? Havonta egyszer hívlak fel, hogy találkozzunk aztán most én lettem a szeretőd. Vagy te az enyém. Vagy a rosseb tudja. Tényleg nagyon sajnálom. És Kathnek is mond meg. –mondtam feszülten. - Nyugi van. Nem haragszunk. Mi tudjuk mi a szitu, a többi nem fontos. Kath sem haragszik. –mondja és hallom a hangján, ahogy mosolyog. - Oké. Köszönöm és még egyszer bocsánat. Hello. –mondtam és kinyomta. –Megörülök. Ez az új nevem. „Colett Holls a kapcsolat törő” –mondom és sóhajtok. - Azt mondtad nincs barátod. –mondta halkan Niall. - Nincs is. Ed a legjobb barátom. –mondtam. - Aha persze. –mondta gúnyosan. - Tényleg. Colett, Ed, Aliza és én voltunk a nagy cimborák, de Colett és Ed mindig közelebb állt egymáshoz. A szakításuk után is nagyon jó barátságban maradtak. Sőt! Lett hozta össze Edet a mostani barátnőjével. –mondta Bonnie. - Hát jó. Srácok na én mentem. Hello. –mondta Niall. Nem tudom, hogy min sértődött meg, de őszintén nem is érdekel. - Én meg sütők sütit. –mondtam és bement a konyhába. Egy egyszerű muffint akartam csinálni, de semmi hozzá való nem volt. Ideges voltam eddig is, de most még jobba az vagyok. –Elmentem boltba, mert nincs itthon semmi. –kiáltottam majd felvettem a kabátot és elindultam a boltba. A közeli kisboltba mentem. Amint beléptek köszöntem, és neki álltam összegyűjteni a szükséges dolgokat. Épp a müzliknél voltam és 1 doboz volt a kedvenc müzlimből. Beakartam tenni a kosárba, mikor egy másik kéz is érte nyúlt, majd egyszerre fogtuk meg. - Bocs, de szerintem én fogtam meg előbb. –mondtam neki. - Biztos vagyok benne, hogy én fogtam meg előbb. –mondta ő, én pedig felnéztem. - Szevasz Niall. Tudod ez a kedvencem, szóval légy udvarias és add ide a müzlit. –mondtam és vigyorogtam. - Tudod nekem is ez a kedvencem, és úgy gondolom, hogy megérdemlem a müzlit. –mondta ő is és hasonlóan cselekedett, mint én. - Tudod mit Niall? –vigyorogtam kedvesen. –Bazd meg! –mondtam és ott hagytam a boltot. Nem volt kedvem Niallel egy légtérben lenni. Elindultam az utcán és a parkon átmentem haza. 5 percre lehettem a háztól mikor a parkban odajött egy 15-16 éves lány. - Szia. –mondtam mosolyogva. - Te nekem ne köszöngess! Mégis mit képzelsz magadról? Ronda vagy, mint a bűn, de a fiúknak teszed magad. Először Niallt hülyíted aztán a volt pasid, akinek barátnője van. Az Unicorn is olyan király zenekar volna, ha te nem volnál benne. Tehetségtelen vagy. Nem is értem, hogy Bonnie és Aliza, hogy bír veled meglenni. Egy beképzelt szuka vagy! –köpte felém a szavakat, végül pedig a keze az arcomon csattant. A gyönyörű monológ után pedig elfutott. Semmit nem értettem. Nem tudom mit tettem a lány ellen, hogy utál. Lassan felnéztem és megláttam egy aggódó szempárt. - Hope..jól vagy? –kérdezte halkan. Én nem válaszoltam csak elkezdtem futni. Amint a lakásba értem a szobámba rohantam és elkezdetem a cuccaimat pakolni. A szüleim egy ideje Párizsba költöztek. Rég láttam őket, így foglaltam jegyet a legközelebb induló járatra. Most nyugalomra van szükségem. Meg szeretnék nyugodni. A gép még ma indul. A bőröndömmel együtt kiléptem a szobámból és elindultam az ajtó fele. A nappaliban mindenki csendben tv-zet, szóval nem vettek észre. A szüleimnek írtam egy SMS-t, hogy érkezem és el is indultam a reptér fele. Gyorsan fogtam egy taxit és elindultunk. Az út felénél járhatunk mikor kaptam egy üzentetett. „Hol vagy?”- tudtam, hogy Niall küldte. „Időre van szükségem. Haza megyek.” –írtam neki a választ. Az út további része kellemesen telt. A reptérre elég korán értem, még bőven volt időm a gép indulásáig. Leültem egy székre és elkezdtem telefonozni. Felnéztem twittere is, de megbántam. Rengeteg negatív tweetet kaptam, hogy nélkülem minden jobb lenne. Szerintem Niallnek is köze van ehhez. Persze főképp én vagyok a hibás, hogy nem rejtem béka segge alá a véleményem, de ilyen vagyok. Tudtam, hogy mire vállalkozom, de nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz. Valószínűleg elaludtam a széken, mert a gép indulásáig csak pár perc volt. Gyorsan összeszedtem a dolgaimat és elindultam a gép bejárata felé. - Hooooooooooooooooope! –hallottam meg a nevem. Azonnal megfordultam, tudtam ki az, hiszen egy ember hív így. –Ne menj el. –mondta lihegve mikor odaért hozzám. - Most mért kell drámázni? Nem örökre megyek el. –mondom értetlenül. - De én nem akarom, hogy elmenj. Tudom, hogy nehéz ez neked, de ne menekülj az nem megoldás. - De nincs miért itt maradnom. A lányokkal összevesztem. A rajongók utálnak. Az Unicorn nélkülem is jó. És kibírhatatlan is vagyok. Minek kéne itt maradnom? –kérdeztem. - Mert nekem fontos vagy. Nagyon fontos. Nem tudom elképzelni egy napomat úgy, hogy nem látom a gyönyörű mosolyod, a szőke hajad. Nem hallom az aranyos nevetésed és nem ölelhetlek magamhoz. –mondta. - Ezt most csak azért mondod, hogy maradjak itt. –mondtam halkan. A szavai nagyon megdöbbentettek. - Nem. Hope én szeretlek. –mondta és megcsókolt. Valamiért hittem neki. Az érzéki csókunkat az ujjongó tömeg szakította félbe. Mikor elváltunk egymástól, csak mosolyogni tudtam. A következő dolog amit észleletem, az a vakuk villanása volt. –Na ezt, hogy magyarázzuk ki? –kérdezte nevetve Niall. Én megfogtam a csomagom és a kezénél fogva elkezdtem kifele húzni. A riporterek össze-vissza kérdezgettek. A parkolóban megpillantottam Niall kocsiját és azonnal arra indultam. Amint beültem a kocsiba, a műszerfalat kezdtem el fejelgetni. - Most mi a baj? –kérdezte Niall kb. 5 perc csönd után, mikor már úton voltunk. - Nem tudok kiigazodni rajtad. Nem tudom, hogy ezt azért csináltad, hogy maradjak, vagy azért mert tényleg, így van. - Mért nem bízol bennem? Mért nem hiszed el, hogy szeretlek? –kérdezte idegesen. - 5 nap után, hogy a tökömbe tudsz engem szeretni? –kérdeztem már én is idegesen. - Nem tudom érted? Mindig rád gondolok, mindig veled szeretnék lenni és nem tudom a napjaimat nélküled elképzelni. –mondta. –Szerinted mért csókolgatlak? Hogy szórakozzak egyet? - Megfordult a fejemben, igen. –mondtam neki. - Te komolyan ezt néznéd ki belőlem? –kérdezte döbbenten. - Pont ez az! Nem ismerjük eléggé egymást. –mondtam mire félre állt. - Dehogynem, csak te nem akarsz tőlem semmit. - Igen Niall valószínűleg azért hagytam, hogy csókolgass és mi egyéb. –mondtam flegmán. –Igaziból imádom a csókjaidat. –mondtam a tenyerembe. –Mikor jöttetek hozzánk, tudod amikor Simon is jött, na akkor pont az álmodtam, hogy egy szőke hajú, kék szemű fiú azt mondja, hogy Ő a „Hercegem”. És megláttam a te szemeidet. Utána csak Te jártál az eszembe. –ismertem be. - Ez aranyos. –mondta mosolyogva. –Én már akkor észre vettelek, mikor az X-factorba találkoztunk. –mondta. - Úgy beszélünk, mintha évekkel ezelőtt lett volna, pedig kb. 2 hete volt. –mondtam nevetve. - Elhiszed, hogy fontos vagy nekem? –kérdezte. - Igen, de Niall….Ez az egész olyan volt, mint egy túl nyálas romantikus filmben. –mondtam röhögve. - Igaz, de jó volt nem? –kérdezte ő i nevetve. - De, nagyon jó volt, csak kár, hogy már most fent vannak a neten a képek és mindenki azt fogja hinni, hogy azért vagyok veled, mert híresebb akarok lenni. –mondtam ki azt, ami a szívemet nyomta. - Ne foglalkozz velük. Én tudom, hogy nem így van, és ez a lényeg. Okés? –kérdezte és egyre közelebb jött. - Jó. –mondtam majd ajkain egymásnak tapadtak. Ez a csók sokkal érzékibb volt az előzőknél, de nem múlja felül a reptérit. - Colett Hope Holls. Leszel a barátnőm? –kérdezte Ő mikor csókunknak vége szakadt. - Niall Jamse Horan. Leszek a barátnőd. –mondtam vigyorogva és egy puszit nyomtam a szájára. Ezután a művelet után elindultunk a lányokhoz. Niall elmondta, hogy bűntudatuk van/volt, hogy eljöttem. Meg benne voltam a tv-be, hogy az a csaj megpofozott, mind ezt kemény 30 óra elteltével. Megálltunk egy boltnál, ugyanis se ő, se én nem vettük meg azt, amit akartunk. Már este 9 volt, szóval egy éjjel-nappalinál parkoltunk. Egyszerűbben TESCO. Mikor Niall kiszállt a kezét nyújtotta. Mosolyogva néztem, ahogy ujjainkat összekulcsolja. Boldog voltam. Sose értettem, hogy hogyan képes ennyi ember este vásárolni. Az egész üzlet tőlünk zenget, ugyanis Niall megbotlott a saját lábaiban és akkorát esett, hogy az hihetetlen. Engem meg elkapott a röhögő görcs, szóval baromi vicces volt. A kitérőnk után elindultunk haza. Illetve hozzánk. Igaziból egy és ugyan az, mert a fiúk szinte mindig ott vannak. - Niall gyere már. Nem bírsz el pár szatyorral? Puhány vagy? –piszkáltam, mikor a lépcsőn mentünk fel, az ajtónkhoz. - Na várjál csak. –mondta nekem. Nagy nehezen eljutottunk a bejáratig. Gyorsan a konyhába mentem és lepakoltam a holmikat. Elkezdtem kiszedegetni a szatyorból a dolgokat, mikor két kezet éreztem a derekamon. Én kis naiv azt hittem, hogy megakar ölelni, de tévedtem. Felkapott a hátára és elindult a terasz vele, ahol van a medence. - Tegyél le vagy letépem a tökeidet. –mondtam neki, miközben a hátát ütögettem. - Csábító ajánlat. –mondta röhögve. - Idióta. –morogtam. –Niall! Tegyél le! –kiabáltam, mikor áthaladtunk a nappalin. Rengeteg kérdő szempárral találkoztam, de egy se izgatott igazán. - Ahogy óhajtód Csillag. –mondta és beledobott a vízbe. Így állunk hát jó. Kimásztam a vízből és berohantam a konyhába, egy pohárba engedtem vizet és kimentem a nappaliba. Mindenki ott volt. - Most haragszol? –kérdezte Ő bűnbánóan. - Dehogy haragszom. –mondtam mosolyogva. –Illetve, nem fogok haragudni, ha kapok egy csókot. –mondtam cuki mosollyal az arcomon. - Többet is. –mondta majd megcsókolt. Jaaj, de naiv vagy Életem. Gyorsan kinyitottam a szemem és a hajára öntöttem a pohár tartalmát. - Kölcsön kenyér visszajár. –nyújtottam rá a nyelvem. - Jól van Édes, jól van. Nem kapsz több csókot. Ahhoz mit szólsz? –kérdezte, úgy mintha világrengető probléma lenne. - Először is. Ez már túl nyálas játék. Másodszor is. Hidd el én kibírom, de te nem. –vigyorogtam rá. - Erős vagyok, kibírom. –mondta büszkén. Én ezt kihívásnak vettem. Átkaroltam a nyakát, alig volt köztünk pár centi. - Biztos vagy benne? –suttogtam szájába, mire ő csak ajkaim után kapott. Nyelve bejutásért könyörgött, de ő nem akart engem megcsókolni. –Látom mennyire erős vagy. - Khm…Bocs, hogy megzavarlak titeket, de most mi van? –kérdezte Liam. - Együtt vagyunk. –mondta Niall mosolyogva. - Gratulálok. Igazán romantikus volt. –mondta Zayn. - Mi? –kérdeztük egyszerre Niallel. - Benne voltatok a tv-be. –mondta Louis. - És ti vagytok Coall. –tette hozzá Harry. - A sztárpár. –egészítette ki Bonnie. - És a legédesebb pár is. –fejezte be Aliza. - Coall? –kérdeztem visszaértetlenül, majd elröhögtem magam. - Letti, mért akartál haza menni? –kérdezte Liam. - Elegem van. A lányokkal most „Öri-Hari” van és csak akkor tudok megnyugodni, ha 3 napig nem látom őket. Minimum. –mondtam. - A turnéra rendezni tudjátok a dolgokat? –kérdezte Zayn. - Igen. - Nem. –vágtuk rá egyszerre. - Oké. Jó volna, ha megoldanátok. Most Zayn és én megyünk, mert dupla randink lesz. Fiúk ti itt alszotok? –kérdezte Liam. - Én igen. –mondta egyszerre Niall és Harry. - Louis? –kérdezte Zayn. - Ha nem baj. –felelte halkan. - Dehogy baj. –vágta rá gyorsan Bonnie. - Akkor én is. –monda vigyorogva. Miután a 2 fiú elment mindenki elvonult a szobájába.