~7.rész~

*Bonnie szemszöge* 

Ilyen borzalmas próbánk még sosem volt. Egyszerűen nem tudtam koncentrálni, folyamatosan a holnapi nap volt az eszembe, hogy mit is csináljak.?! Mert ugye holnap van a fellépés és holnap van az országos verseny is. Ha nem megyek el holnap Dylan biztos nagyon ideges lesz, de ha nem megyek a fellépésre a csajok utálnak meg egy életre, hisz elhalasztok egy nagyon jó lehetőséget. Mikor vége lett a próbának bementem a szobámba és elővettem kottáim. A zeneírás megnyugtat. Új számom a Supergirl címet kapta. Ezt hamar befejeztem. Ránéztem az órára, háromnegyed 6. Beszélnem kell a lányokkal a holnapi napról. Lementem a nappaliba, ahol Colett és Niall beszélgettek. 
 - Szia Niall - köszöntem a szöszinek. 
- Szia Bon - köszönt vissza. 
- Col! Beszélhetnénk?-kérdeztem félénken 
- Persze!- vágta rá. 
- Szupcsi, hol van Ali? 
- Nincs itthon, Hazzal elment valahova.. Baj van?-nézet rám furcsán. 
- Igen, van és elég nagy!-mondtam halkan és a földre néztem. 
- Mi az?-ütögette a kanapét, hogy üljek le. Mikor leültem újra a földet kezdtem el nézni. 
- Én asszem megyek.-állt fel Niall. 
- Nem kell elmenned, részben rátok is tartozik.-néztem rá, majd megint a földre. A szöszi vissza ült és rá kérdezett:. 
- Elmondod? 
- Nem tudok ott lenni.. - mondtam még mindig a földet bámulva. 
- Hol??- kérdezte Col. 
- A fellépésen. Holnap lesz az országos verseny.-néztem rájuk és a szememben össze gyűltek a könnyek. 
- Milyen verseny?-döbbent le Niall. 
- Tánc. Ha nem megyek el lehet, hogy nem mi nyerünk és akkor mindenki utálni fog.-tekintettem újra a földre szegeződött. 
- Te most tényleg a táncot választod? Lehet hogy ez az egy lehetősége van az Unicornnak és te cserben hagysz minket a táncért?-akadt ki Coli. 
- Sajnálom.. 
 - Én is.. - mondta Col és kiszaladt a nappaliból. Niall csak nézett rám és nem szólalt meg, mikor kezdett kínos lenni a csend elakartam menni, de megfogta a csuklóm, bele nézett szemembe és megtörte az előbb említett állapotot.
- Remélem nem bánod meg és jól döntöttel.
Erre nem tudtam mit mondani, felvettem a cipőm és kirohantam a házból. Kedvenc helyemre mentem, ami egy pinceszoba volt, amit a szüleim vettek nekem 16.szülinapomra. A lakásunktól köbö 10 percre. Ez a helység akkora, mint egy táncterem. Mikor belépsz egy nagy tükörrel találod szembe magad, itt nagyon sokat gyakoroltam a koreókat, és itt döntöttük el, hogy jelentkezünk az xfaktórba. Bekapcsoltam a zenét és gyakoroltam holnapra a táncot.
Köbö 2 óra múlva elindultam haza. Felvettem a pulcsi kapucniját, hogy ne ismerjenek fel, mert nagyon sokan voltak az utcán. Mikor visszaértem már Aliza is otthon volt. Mikor meghallották, hogy becsukom az ajtót Colal együtt oda jöttek hozzánk. 
- Hol voltál? Miért nem vetted fel a telefont?-bombázott meg kérdéseivel Ali. 
- Pinceszobában gyakoroltam.-válaszoltam röviden. 
- Tényleg nem akarsz fellépni?-kérdezett újra. 
- Szeretnék, de holnap van az országos verseny is.. Tudjátok mennyit készültem rá?! Dylan is ebben az 5 évben azt hajtogatta, hogy velem biztos nyernek, mert én vagyok a legjobb táncosa.. Nem hagyhatom cserben őket..-néztem szemükbe. 
- Igen, és inkább a legjobb barátnőidet hagyod cserben?-akadt ki Col 
- Ti attól felléphettek..-mondtam halkan 
- Nélküled az Unicorn nem Unicorn.. Nélküled nem léphetünk fel.. -mondta Ali. 
- Sajnálom.. Amúgy hánykor lesz?? 
- Fél 8.-válaszolt Col. 
- Hol? - 02 Arénába.- válaszolt szintén Col 
- Legyetek ott, hátha oda érek..-mosolyogtam rájuk.
 - Tényleeeeeg???-csillant fel mind kettőjük szeme. 
- Igyekszem. Mikor ezt kimondtam elkezdtek ugrálni utána megöleltek. 
- Juuuj Ali.. mi volt Harryvel??-lettem kíváncsi. 
- Hát...Semmi különös.-pirult el. 
- Ahaam semmi különös..Na mesélj!!-támadta le őt Col. Leültünk a nappaliba és elmesélte Aliza hol voltak és mit csináltak. 
- És.?! Hogy csókol??-kérdeztem. 
- Fantasztiusaan!!!!-pirult el Ali újra. Még egy kicsit beszélgettünk utána elmentem vettem egy gyors zuhanyt és lefeküdtem aludni.
,,Futottam az erdőben, valaki üldözött, de nem féltem, inkább örültem, mikor kiérten egy kis tiszásra egy férfi fogta meg a derekamat, magához fordított és megcsókolt. Csókunk után belenéztem csodálatos kék szemeibe"- álmomat az ébresztő órám zavarta meg. Gyorsan lenyomtam és a plafont kezdtem el nézni. Egyre többet álmodok Louisal asszem belé zúgtam, de gyorsan ki kell Őt verni a fejemből, nem érhet több csalódás. De hogy is felejthetném el Őt? Mikor annyira tökéletes és azok a szemek elolvadok. Mikor ezek zajlottak le a fejembe finom illatokat éreztem. Felöltöztem és lementem a konyhába. 
 - Jó reggel!!!-köszöntek a csajok egyszerre. 
- Nektek is!- mondtam a reggeli rekedtes hangommal. 
- Izgulsz már??-kérdezte izgalommal telve Col. 
- Nem, miért kéne??-ültem le a székre. 
- Persze, ez az első igazi fellépésünk!!-kapta fel a fejét Ali. 
- Ha oda tudok érni..-jegyeztem meg halkan. 
- Kérsz reggelit?-mutatott a tojásrántottára Coli. 
- Nem köszi, nem szeretem.-húztam el a számat. 
- Juj, bocs tényleg, csináljak neked valami mást??-Colett. 
- Nem köszi, majd elmegyek a Nado'sba. Úgy is mindjárt mennem kell. 
- De még próbálnunk kéne!!-akadt ki Ali. 
- De nekem táncra kell mennem, és megyek is pá!!-nyomtam egy-egy puszit az arcukra. Felszaladtam a táskámért, amit már tegnap elő készítettem, hogy ne kelljen ma kapkodnom, megfésültem a hajam, felvettem a cipőm és már indultam is. Út közbe bementem a Nado'sba vettem magamnak kaját, amit séta közben ettem meg. A Művház előtt már várt a busz, amivel megyünk London másik felére, ugyanis ott lesz a verseny. Indulás előtt 5 perccel voltunk, mikor nagyon sok rajongó gyűlt körém, képet illetve autó grammot kérni és páran kérdezgettek is, amire én persze szívesen válaszoltam. - Mindenki szálljon fel a buszra!!!-kiabált Dylan. Elbúcsúztam a fanoktól és azt tettem amit tánc tanár mondott.
Köbö 1 óra alatt odaértünk. Kafa.. nem tudom hogy fogok a 02-esbe érni mikor az London másik felén van. De megpróbálom megoldani. Mikor leszálltunk a buszról az öltözőnkhöz mentünk. Ott felvettük az egyencuccot és elpróbáltuk a táncunkat. Kimentünk a színpadhoz, ott rengetegen voltak, sok néző és sok különböző nemzetiségű fellépő, mivel országos verseny. Elfoglaltuk a mi csoportunknak Black Time-nak lefoglalt helyet. Mi a 100-ból a 69-ik fellépők leszünk. Mikor letáncolt 50 csapat egy kis szünetet következett. Gyorsan elővettem a telefonom és megnéztem rajta az időt, 5 óra. 2 óra alatt lement 50 tánc, ha minden igaz köbö fél 8-ra végzek, az eredmény hirdetéssel együtt, akkor fél órám lesz az arénába érni. Nem tudom hogy csináljam.. Miközben ezen gondolkoztam azon kaptam magam, hogy a színpadon vagyok. A fellépésünk nagyon jól sikerült Dylan is agyónra dicsért minket.
Negyed 8-ra mind a 100 versenyző elő adta a táncát. Újra egy rövid szünet következett, ami alatt a zsűri eldöntötte kik legyenek a dobogósok. 
- A harmadik helyezett.....-mondta az egyik műsorvezető szerű és hagyott egy hatás szünetet. 
- A Green Bear!!!!-mondta a csávó, a csapat pedig felment a színpadra. 
- A második helyezett aaa...-újra hatás szünet. 
- A Ich Bin!!!-nagyon örült a német csapat és ők is felmentek a színpadra. 
- És az aranyérmes csapat, nem más mint a...- esküszöm leütöm ezt az embert minek a hatás szünet?! 
- BLACK TIME!!!!! Gratulálok!!!!-ordította.
El sem hiszem ááá elsők lettünk!!! Felmentünk a színpadra, átvettük a díjat, és megköszöntük. A többi csapat is oda jött gratulálni. Nagy örömöm közbe éreztem, hogy rezeg valami a zsebemben. Elő vettem a telefont és pont akkor tették le. 20 nem fogadott hívás Col és Ali...Basszus háromnegyed nyolc...! Szóltam Dylannak, hogy elmegyek, aminek nem nagyon örült, de nem tudok vele mit csinálni.
Elszaladtam az öltözőbe a táskámért, kiszaladtam az épületből és fogtam egy taxit. Elmondtam, hogy hova vigyen és amilyen gyorsan csak tudott oda vitt. Kifizettem gyorsan a taxit és amilyen gyorsan csak tudtam futni kezdtem. Volt egy kis gond a gorillákkal, akik szedik a jegyet, de mivel volt nálam elég pénz megoldottam. Mikor bementem a fiú voltak már a színpadom, asszem elkéstem. Az öltöző felé mentem, és abba mentem be, amire nagy betűkkel rá volt írva ,,UNICORN"
Mikor beléptem az ajtón a lányok rögtön letámadtak. 
 - Azt mondtad itt leszel!!!-emelte fel a hangját Col. 
- Azt mondtam megpróbálok itt lenni. De a város másik feléről nehéz időben ide érni..!!-mondtam az igazat. - Ne tudd meg milyen kínos volt!!-kiabált Col. 
- Sajnálom...-néztem le a földre. 
- Legalább elsők lettetek?-kérdezte szomorúan Ali. 
- Igen.. Most utáltok igaz??-húztam el a számat.
 - Csalódtunk benned..-válaszolt már higgadtan Colett. 
- Sajnálom.. 
- Ezt már hallottuk..-mondta flegmán Ali. 
- Mit csináljak még? Az időt visszatekerni nem tudom!!-emeltem fel a hangom. 
- És még neked áll feljebb...-jegyezte meg Col és Alival együtt kimentek az öltözőből. 
Leültem a sarokba a földre, felhúztam a lábam, átfogtam kezemmel és ráhajtottam a fejem. Pár könnycsepp végig folyt az arcomon. Szégyelltem magam, hogy a legjobb barátnőim hagytam cserben. Ekkor ajtó nyitást-csukódást hallottam, majd lépteket, ami felém közeleg. Nem néztem fel, ha akar valamit az a bizonyos valaki majd mond valamit. Le guggolt mellém vagy térdelt nem láttam csak éreztem, hogy majdnem egy szinten van velem. 
 - Minden oké?-hallottam meg egy nagyon kellemes hangot. 
- Nem, semmi sincs rendben Louis, cserben hagytam őket...-mondtam szipogva. 
- Az életben követünk el hibákat, amit egy idő után megbánunk. Ha te jónak láttad, hogy a táncot választottad, akkor biztos jó döntés volt. Nem ez volt az utolsó koncertünk..-mondta, közben magához húzott és megölelt. 
- Most utálnak..-folyt végig újra egy könnycsepp az arcomon. 
- Nem utálnak, téged nem lehet utálni, csak nagyon várták már és bíztak benne, hogy itt leszel, hamar megbocsátják..!-felállt a földről, ekkor ránéztem. Nyújtotta a kezét, én megfogtam és felsegített a földről. 
- Ne sírj!!-törölte le hüvelykútjával épp lehaladó könnycseppet. Erre nem mondtam semmit, csak megöleltem, nagyon aranyos, alig ismer és úgy érzem, mintha már jobban ismerne mint én saját magam. 
- És.. hányadikok letettek??-kérdezte mikor elváltunk és édesen rám mosolygott. 
- Elsők!-mosolyodtam már én is el. 
- Szuper!!Gratulálok!-mosolygott még jobban. 
- Köszi!-pirultam el egy kicsit. 
- Gyere, menjünk a többiekhez!-elindult én pedig követtem. 
A fiúk öltözőjébe mentünk. Mikor beléptünk Col és Niall épp elfoglalták egymás száját, Harry és Ali beszélgettek, Zayn a tükörbe nézte magát, Liam pedig oda jött hozzánk. 
- Hogy sikerült a verseny??-kérdezte Liam. 
- Jól, elsők lettünk!!-mosolyodtam rá. 
- Grat!!-mondta és megölelt. 
- Gyerekeeek éhes vagyoook!!!-nyafogott Niall. 
- Akkor menjünk kajálni!!!-ugrált Loui
Esküszöm olyanok, mint a gyerekek aranyosak és gyerekesek. De ők így tökéletesek! Elmentünk egy étterembe, ahol a VIP részletbe kaptunk asztalt. A lányok egész este nem szóltak hozzám, asszem megértem. Így hát Louival beszélgettünk egész este. A fiúk megkérték, hogy aludjunk velük, amit persze nem utasítottunk el. Elmentünk a fiúk házába, inkább villának mondható. Nagyon szép és nagy, rend is volt, pedig ez egy pasi ház, de biztos Liam a felelős a rendért. Elmentem lezuhanyozni, Loui adott egy Superman-es pólót, amibe aludhatok. Mikor kész lettem a tusolással lementem a nappaliba, mát mindenki tiszta volt és mindenki háló ruháját viselte. Leültünk filmet nézni, ami számomra unalmas volt, ezért felmentem Loui szobájába, mert megbeszéltük, hogy ott fogok aludni. Lefeküdtem az ágyra, ami Louisos illatú volt, hmm.. kellemes!! Mikor már félálomba voltam éreztem, hogy besüllyed az ágy mellettem és egy izmos, meleg kezet éreztem meg a derekamon, majd kaptam egy puszit a homlokomra és innen nem emlékszem, mert teljesen elaludtam.
Mikor felkeltem a hátamra akartam fordulni, de ez nem sikerült, mert a mögöttem lévő szuszogó Louis annyira közel volt hozzám, hogy össze ért testünk, amit nagyon élveztem, de már nagyon elvolt zsibbadva az oldalam, így próbáltam kiszabadulni nem nagy sikerrel. Nagyon sokat forgolódtam, Loui felsóhajtott egy nagyot. 
- Jó reggelt!-próbálkoztam még mindig a megfordulással. 
- Neked jobbat!-mondta rekedtes hangon és még közelebb húzott magához. 
- Ermm...Louis.. 
- Mondjad.! 
- Kicsit közel vagy..-jöttem zavarba. 
- Bocsi, azt hittem nem zavar.-hátrébb ment így végre megtudtam fordulni. 
- Nem zavart, csak úgy már kényelmetlen volt.-mikor ezt mondtam közelebb jött hozzám, arca kezdett vészesen közeledni és mikor ajkai majdnem az enyémen voltak muszáj volt leállítanom. 
- Louis..Nem gondolod, hogy most már tényleg túl közel vagy?-löktem arrébb. 
- Bocsesz.-sóhajtott fel. 
Erre rá mosolyogtam, felálltam az ágyból és a táskámhoz mentem. Kivettem belőle egy toppot és egy farmert(mindig hordok magammal ruhát, ki tudja mikor esek bele egy pocsolyába?!) és elindultam a fürdő felé. Éreztem Loui pillantásait magamon, asszem egy kicsit el is pirultam. A fürdőbe gyorsan átöltöztem és lófarokba gumiztam a hajam. Vissza mentem a szobába, letettem az ágyra a kapott pólót, mivel tulajdonosa már nem volt a helységbe.
Kimentem a szobából és a beszélgetés irányába mentem, ami a konyhából jött. Mikor beléptem mindenki elhallgatott és rám szegezte tekintetét. 
- Jó reggelt.-köszöntem nekik. 
- Neked is!-köszöntek egyszerre. 
Mikor megpillantottam Louist egy számomra új személlyel beszélgetett, oda mentem hozzájuk. 
- Szia, Bonnie vagyok!-nyújtottam neki a kezemet.. 
- Szia én Eleanor, Louis barátnője.-fogtunk kezet. 
 - Örülök, hogy megismerhetem a fantasztikus Unicorn 3. tagját is!-mondta fülig érő szájjal. 
- Ermm..én is örülök.-jelet meg számon egy kényszer mosoly. 
Király Louis az előbb le akart smárolni most meg itt enyeleg a barátnőjével..fho...Elmentem a pulthoz csinálni egy szendvicset, mert ahogy elnézem Col mindenkinek csinált kaját csak nekem nem. Még mindig haragszik biztos.. Ismerem ő nagyon haragtartó, míg Ali hamar megbocsájtó, de egyszer Colett is megbocsájt...remélem. Miközben csináltam reggelimet többször találkozott tekintetem Louiséval. Mikor kész lettem leültem az asztalhoz és elkezdtem enni a vajas, párizsis kenyeremet, hát igen szinte ez az egy ehető kaja akit elbírok készíteni. Louis és Eleanor felálltak az asztaltól és kimentek a konyhából. Pár perccel később már csak én voltam a helységben egyedül, hát igen miért  is várnának meg... Mikor befejeztem a reggelizést, elpakoltam a tányért és kimentem a többiekhez a kertbe. Leültem a fűre és élveztem a napot, ami itt Londonba nagy szó, ha van! 
 - Nincs kedvetek csinálni valamit?? Unatkozok!-nyafogott Ali. 
- Én megyek Perrievel, Sophiaval és Liamel moziba.Sziasztok.-mondta Zayn és a két fiú már el is tűnt 
- Valaki valamilyen ötlet?-kérdezte Niall. 
- Elmehetnének bowlingozni!!-pattant fel Hazz. 
- Rendben!-mondtuk egyszerre. 
- Bon?!-szólalt meg Colett. 
- Igen?-válaszoltam mosolyogva, örültem, hogy végre hozzám szól. 
- Te is jössz vagy táncra kell menned?-kérdezte flegmán. 
- Hagyd már!!-szólt rá Aliza. Col vágott egy olyan ,,és ha nem fejet". 
- Na akkor menjünk!!-állt fel Loui és elindult mindenki a kocsihoz. 
Hamar oda is értünk fiúk a lányok ellen játszottunk, tehát Louis, Niall és Harry volt ellenünk. Elég rosszul indultunk, de a végén mi nyertünk, szerintem a fiúk direkt hagyták, de a vesztes csapat mindegyik tagja elviszi a másik csapat valamelyik tagját egy moziba. Mikor kijátszottuk magunkat elmentünk egy bárba inni. Rengeteg rajongó volt, ezért átmentünk a pinceszobámba. Mivel ott nagyon sok pia volt ezért iszogattunk egy kicsit. Colett tett pár sértő megjegyzést, de próbáltam nem foglalkozni vele. Nagyon sok hülyeséget csináltunk. Én alig ittam, nem szeretem a másnaposságot ezért nagyon kerülöm. Louis se ivott sokat, de a többiek.... Aliza kiment, mert rosszul lett, mikor vissza jött haza akart menni, ezért haza mentünk, Louis vezetett és..ermm..hát féltem is, mert ugye ittasan vezetett, de nem volt semmi baj. Ali bement a szobájába, nem sokkal később Harry is ment utána. Niall és Coli is elmentek lepihenni. 
- Én most megyek.. Szia.!-mondta Loui és elindult az ajtó felé. 
- Ittál, nem mehetsz sehova!!-megfogtam a kezét és vissza húztam. 
- Nem baj.-vonta meg a vállát. 
- Nem engedem, hogy elmenj!!-behúztam a nappaliba, mikor beértünk beletörődött, hogy nincs más választása és hagyta magát. 
Lelöktem a kanapéra és leültem mellé. Bekapcsoltam a tv-t és valami nagyon béna film ment. Loui végig engem nézett, le se vette rólam a szemét. 
- Kezd zavarni.!-néztem bele szemibe. 
- Bocsi, de annyira gyönyörű vagy!!-mosolygott édesen. 
Egy kicsit elpirultam, de nem válaszoltam. Elkezdett közeledni én csak bámultam a tv-t, majd megéreztem kezét a hasamon. Furcsán néztem rá, majd elkezdett csikizni. Amit lehet rólam tudni, hogy nagyon csikis vagyok legjobban a hasamon. 
 - Hagyd abba!!-mondtam röhögve. 
De nem hatott rá. Már szinte feküdtem a kanapén, mikor majdnem leestem, de Loui elkapott. Újra vészesen közeledett, de ezúttal nem tudtam eltolni magamtól és össze értek ajkaink.

~6.rész~

*Aliza szemszöge* 

Csak egy pillanat pattantam fel a kanapéról. Bementem a szobámba. Ismeretlen szám...Csak nem egy fan tudta meg a számom? Mert akkor éjjel-nappal kaphatom a rajongói leveleket...mármint imádom a rajongóinkat,de az még is sok lenne. Ekkor eszméltem rá, hogy itt ülök az ágyamon a csörgő mobilommal a kezemben. Megnyomtam a 'Hívás felvétele' gombot.
 -Halló? Aliza Ward vagyok.-mondtam a telefonba kissé bátortalanul.
-Szia! Hiányoztam?-mondta egy édes, rekedtes hang a telefonba. 
-Harry?!-kiáltottam kicsit fel örömömben.-Akarom mondani..honnan van meg a számom? 
-Bonnietól. (Ekkor hálát adtam Bonnienak ezért a tettéért.) 
-Aham,értem. Nos miért hívtál? 
-Csak meg szerettem volna tőled kérdezni, hogy esetleg, véletlenül nincs kedved valamikor elmenni ketten valahova. 
-Szívesen megyek.-próbáltam nyugodtan mondani. 
-Oké, akkor mondjuk holnap. Hatra érted megyek,okés? 
-Megbeszéltük! Most le kell tennem szia! 
-Helló! 
Mikor leraktam a telefonom, a nappaliban lévő kanapéhoz vettem az irányt.Próbáltam normálisan viselkedni, de ennek ellenére is mosolyogtam.Leültem a két lány közé a kanapéra. 
-Nos? Ki volt?-néztek rám mindketten kérdő fejjel. 
-Izé...-mondtam, majd még nagyobb mosolyra húztam a számat. 
-Aha, szóval Mr.Göndörke volt ugye?-kérdezte Bon. 
-Mondhatjuk annak is, de szerintem nevezhetjük Mr.Sexgodnak is.-mondtam ilyen hülye álmodozó fejjel. -Hátrább az agyarakkal Starward!-vigyorgott Colett. 
-Te beszélsz? Nem én smároltam háromszor egy nap alatt Niallel!-nyújtottam rá a nyelvemet. 
-Nem is tudom mi van velünk, vagy egyáltalán mi volt ez.-szomorodott el kicsit Colett. Ekkor hatalmas nyivákolás közepette Anonimus ,vagy is hát Neve-nincs.Na jó úgy is tudjátok a édi-bédi-cédi macsek-pracsekom ugrott fel az ölembe és a pofáját az arcomba dúrta.
 -Oké, vettem a célzást éhes vagy! 
Miután megetettem a macskámat elmentünk lefeküdni. Reggel arra ébredtem, hogy a nap simogatja az arcomat.A macskám,pedig a hasamon alszik. Úristen! Hány óra? Kipattantam az ágyamból reggel nyolc volt. Úristen még életemben nem keltem fel ilyen későn. Gyorsan bezabáltam valamit. Bonnie meg Colett a Tv-t bámulták és mindketten a sorozathoz dumáltak. 
-Csajoooook!-ordibáltam és a kanapé háta mögül az ölükbe gurultam. 
-Mi van Aliza? Nem látod, hogy a kedvenc sorozatom megy?-nézett rám nagyon csúnyán Bonnie. 
-De csajoooook! Holnap lépünk fel a(z) One Direction előzenekaraként nem gondoljátok, hogy próbálnunk kéne? 
-Ne! Ugye nem holnap?!-nézett rám ijedten Bonnie. 
-De bizony! De miért, mi a baj? 
-Izé...holnap tánc...vagyis...hagyjuk. 
-Okééé. Na szóval lenyomunk egy próbát? 
-Mehet!-vágta rá Colett. 
-Oké, akkor először a Rainbow-t.
Mikor elkészültünk beszámoltam:egy,két,egy,két,há és! Már a szám fele végig ment,amikor hirtelen megszólalt Colett: Állj! Állj! Állj! Bonnie az ott G-dúr, és nem A-moll! 
-Huhh....bocsi tényleg! Elkezdtük előröl. Hirtelen viszont muszáj volt félbeszakítanom. 
-Bonnie a te szólód jön! 
-Máris?! Na jó egyszer próbáljuk már elpróbálni. 
-Bocsi nektek, de Bon már megint rosszat játszottál!-szólt Colett. 
-Bon! Minden rendben?-mentünk oda hozzá.
-Máskor mindig szuperül lenyomod, de most ha nem itt járnál! 
-Csak tudjátok a tánc... 
-Mi van a tánccal? 
-Áá hagyjuk, mindegy. 
-De Bonnie! 
-Nem tényleg minden oké! 
Végül is a próba eléggé szét voltunk esve, remélem holnap élesben nem szúrjuk el. 
-Szerintem most már hagyjuk abba...-mondta Colett. 
-Egyetértek, ez volt az eddigi legrosszabb próbánk.-mondta Bonnie. 
Miután abbahagytuk a próbát, Colett elment ebédet csinálni, addig én twittereltem meg blogoltam. Az ebéd utántól, egészen délután ötig nem történt semmi említeni való.Viszont ötkor nálam berobbant a bomba és elkezdtem eszeveszetten készülődni.Pont elkészültem amikor csöngettek. Kimentem ajtót nyitni. 
-Szia! Jössz?-kérdezte tőlem Mr.Styles. 
-Persze.-mosolyogtam. Kinyitotta a kocsi ajtaját és beültünk. 
-Hova megyünk?-kérdeztem. 
-Gondoltam elmennék sétálni a London Eye-hoz, meg beülhetnénk egy kávéházba. Megfelel? 
-Szuper! 
Egy kis idő után beparkolt Harry egy kávéház elé. Beültünk inni egy forrócsokit.Mikor a fél forrócsokit megittam,akkor Hazz felpattant megfogta a kezem és felhúzott a székemről. Majd halkan suttogta: 
-Gyere induljunk! Kiszúrt minket pár rajongó. 
Gyorsan kimentünk és elindultunk a London Eye-hoz.Pár perc múlva csomó csajszi állt a kávéház előtt,de lassan rájöttek, hogy elmentünk és feloszlottak. A London Eye előtt hatalmas sor állt.Harry megfogta a kezemet és behúzott a tömegbe ahol valamit adott az egyik ember kezébe és cserébe egyből felülhettünk az óriáskerékre.Gondolom pénz volt. Amikor a legmagasabban álltunk Harry odahúzott magához. Mélyen a szemembe nézett, majd egy kis idő után ajkait az enyéimre tapasztotta.Csodás volt.Teljesen kikapcsoltam.Lassan elváltak ajkaink. Csak néztünk egymásra és mosolyogtunk. Leszálltunk a London Eye-ról és elindultunk a közeli parkba. Harry megfogta a kezemet és úgy sétáltunk tovább.Hirtelen négy lány jött felénk gyors léptekkel. Majd megálltak előttünk.Nem akartam zavarni, elég furcsán néztek rám, meg az egymásba kulcsolt kezeinkre. Lassan elengedtem Hazz kezét. 
-Sziasztok!-kezdte az egyik lány.
-Készíthetünk Harryvel meg veled képet. 
-Persze.-vágtuk rá egyszerre Harryvel. 
Az utolsó lány aki velem fényképezkedett halkan suttogott hozzám. 
-Bocsi, megmondod a srácoknak, hogy kövessenek be? Itt van a papírcetlin a twitter nevem. 
Majd a kezembe nyomta a papír. 
-Persze!-mondtam. 
-Kösziii!-sikított egy kisebbet, majd megölelt. 
-Amúgy nem te vagy Aliza Ward? Te benne vagy az Unicornba az 1D előzenekarában. 
-Úgy bizony. 
-Akkor kérlek vigyázz rájuk és légy tudatában annak, hogy a világ egyik legszerencsésebb embere vagy. -Tudom, és megígérem vigyázok rájuk. 
A fanok lassan elmentek. 
-Harry. Bekövetnéd a srácokkal együtt ezt a lányt? 
-Máris.-mondta és bekövette, én is bekövettem. 
A többi időben sétáltunk a parkban majd Harry este tízre hazavitt. Egyből bementem a szobába és twittereltem. Ez volt életem legjobb napja. Holnap,pedig fellépésünk lesz a(z) 1D előtt.

~5.rész~

*Colett szemszöge*

Hihetetlen. Nem tudom felfogni! Mi leszünk az 1D elő zenekarra. Eljuthatunk csomó helyre, ismertebbek leszünk és még a társaság is rohadt jó! Az egész napot együtt töltöttük a fiúkkal és nagyon megkedveltem őket. Niall olyan aranyos és figyelmes. Megbeszéltük, hogy a holnapot is együtt töltjük. A reggelem csodás volt. Nincs jobb arra kelni, minthogy szörnyű fájdalom hasít a bokámba. - Á baszki! –mondom és felülök az ágyon. - Jaaj, ne haragudj Letti! Véletlen volt. Csak unatkoztam egyedül. –mondta bűnbánóan Aliza. - Hihetetlen, hogy tegnap Anonymus kelt fel, ma meg te. Közeljövőben előre látható valaki a családodból? Már most kikészített a Ward familia. –mondom miközben kitántorgók a konyhába. Elég nevetséges látványt nyújthattam, mert Ali nagyon nagyokat kacagott. A konyhába érve leültem a székemre és elkezdtem falatozni egy almát. Félre értés ne essék, nem koplalok csak nem kívántam a müzlit. - Lassan nem ártana felöltöznöd. Egyébként ki az az Anonymus? –szólt nekem drága barátosném. - Mért nem hagyhattok engem egyszer nyugton! Majd az esküvőmön is felszólaltok, így egyedül halok meg . És a névtelen macskád. –mondom és ezúttal a konyhából tántorgok ki. - De legalább tehetséges vagy! –kiabálja nekem. Gyorsan felöltöztem. Sima otthoni szerkóba voltam. Fekete cicanaci egy jó pofa póló. A hajamat egyszerű lófarokba kötöttem, és kész is voltam. Elvégeztem a fürdőbeli dolgokat és kész is voltam. Sminket nem is kentem magamra. Minek? Mire kiértem már nem csak StarWard volt kin hanem mellette még 5 fiú. - Öööö Hello. –köszönök nekik. - Hali. –köszöntek ők is mosolyogva. - Mézes-Puszedlim! –ja igen. Tegnap Niallel a „házasságunk” következő szintjére léptünk. - Cukika! Hogy vagy ma? Jól aludtál Drágám? –kérdezem miközben megölelem. - Jobb lett volna ha ott vagy. - Hidd el Falatka, ott minden lett volna, csak alvás nem. –mondom röhögve mire az egész társaság is csatlakozik. Ekkor hirtelen egy futó Bonnie-t láttunk. - Hova-hova? –kérdeztem. Kiderült, hogy ma táncra kell mennie, de késében van. A mi nagylelkű Louisunk volt olyan kedves és elvitte, különben nem ért volna oda. Nem tudom, hogy a többiek, hogy vannak vele, de én látom, hogy ott izzik a levegő. Csak úgy, mint StarWard és a Göndörke között. Egy filmet kezdünk el nézni. Én Niall mellett ültem a kanapé szélén. Ez a filmnek nevezett borzalom, annyira lefárasztott, hogy az szavakba nem önthető. Hál’ Istennek a közepén beesett Louis és Bonszáj, mire a többiek csúnyán elhallgattatták őket. Újabb halálos percek. - Jó én ezt nem bírom! Ez egy borzalom! Megyek sütők. –mondtam és felálltam. –Valami különleges kérés? - Finom legyen. –mondta Liam mosolyogva. - És nagyon csokis. –mondta Zayn is. - És lehetne valami bulis kinézete. –kéri gyerekes vigyorral az arcán Harry. Az kívánságokat feljegyeztem és elindultam a konyhába. Elkezdtem lapozgatni a recept könyvet. Az egyik süti eléggé megtetszett, mikor két kezet éreztem a derekamon. - Elég jól néz ki. –suttogja a fülembe egy nagyon kellemes és szívmelengető hang. - Szerintem is, és nem is nehéz megcsinálni. –mondom mosolyogva. - Én nem a sütiről beszéltem. –vigyorgott csábítóan, mire én felnevettem. - Ez esetben a mondatom másik fele nem érvényes. –erre a kijelentésre elgondolkodott egy kicsit, majd velem együtt röhögött. Megfordultam, hogy megnézzem a csodás kék szemeit ami most gyönyörűen csillogott. Egyszerűen elvesztem. Az egész arca olyan tökéletes. Egy hibát nem fedeztem fel rajta. Ajkai egyre csak közeledtek és közeledtek, és én már csak arra eszméltem fel, hogy nedves, puha ajkait az enyémnek érinti. Természetesen azonnal visszacsókoltam. Mindent kizártam magam körül és csak rá koncentráltam. Mint minden jónak ennek is vége szakadt, sajnos elég hamar. - Khm.. –krákogott valaki, mire szétrebbentünk. –Bocs, nem akartunk semmit se megzavarni. –mondta sunyi vigyorral az arcán Louis. - Öööö..Nem zavartatok meg semmit, csak…Gyakoroltuk a hitvesi csókot. –rögtönöztem. Hogy én mekkora hülye vagyok. - Azt meghiszem. –mondta nevetve Bonnie. –Mi inkább kimegyünk. –mosolygott és kihúzta Louist. Kínos csend következett. Egyikünk se tudta, hogy mit mondjon. Nem tudom, hogy Niall, mit gondol erről, de én nem bántam meg. Elegem lett abból, hogy meg sem szólal, így elkezdtem sütni. Csak némán figyelt. Rendkívül idegesített a némasága, nem értettem semmit, de úgy gondoltam majd Ő megmagyarázza. Hátat fordítottam neki és elkezdtem keverni a tésztát. Rohadt ideges voltam, de persze Niall tett még rá pár lapáttal, ugyanis az a Drága meglökte a kezem és az egész tészta a pólómon landolt. - Bocs. –mondja halkan, mire én csak döbbenten nézek rá, majd a szobám felé veszem az irányt. Tuti véletlen volt, persze. A szobámba lépve kerestem egy másik pólót, a mocskosat meg gyorsan levettem. Épp melltartóban álltam, mikor az ajtóm kinyílt és a gond okozója sétált be. Amint meglátott elpirult és tetőtől-talpig végigmért. - Nem zavarok? –kérdem értetlenül. - Csak bocsánatot szerettem volna kérni. –mondja miközben felém sétál. - Már kint is megtetted. –jelentettem ki, ő pedig elkapta a derekam és magához húzott. - Azért kérek, amit most fogok tenni. –mondja és megcsókol. Nem úgy mint az előbb, most sokkal nagyobb szenvedély volt benne. - Col elkérhete… -lépett be valaki a szobámba. –Bocsánat, már nem is zavarok. –mondta Bonnie és vigyorogva becsukta az ajtóm. Elég érdekes ez a felállás. Niallel csókolózunk és én rajtam csak melltartó van. Megrökönyödve ültem le az ágyra a pólómmal a kezembe. Niall is megismételte a mozdulatom. - Most ez mi? –kérdem, amikor már kiakasztott a csönd. - Én magam sem tudom. –mondja halkan. - Hát ez így nagyon nem jó. –mondom röhögve és az arcomat a tenyerembe temettem. - Figyelj Hope.. - Ácsi! Hogy szólítottál? Honnan tudod, hogy ez a középső nevem? Még a legnagyobb fanok sem tudják! –akadtam fenn. Utálom ha Hopenak hívnak. - Figyelj! Komolyan nem tudom, hogy mi van velem. Ha tetszik egy lány nem így csinálok. Nem támadom le 2. nap. Sose csináltam ilyet, de te..Te ezt hoztad ki belőlem. Sajnálom, hogy megcsókoltalak, igaziból nem, de ezt szokás mondani. –hagyta figyelmen kívül az előző kérdéseim, és mondta ez vörös fejjel. - Igaziból én se sajnálom. –mondom vigyorogva. –Eléggé meglepett. - Úr Isten! Ugye nincs barátod?! –kérdi kétségbe esetten. - Nem nincsen, ne aggódj. –mondom nevetve. –Mellesleg jókor jut eszedbe. - Mellesleg? –kérdi perverz mosollyal az arcán és a szeme a felsőtestemre téved. - Idióta. –mondom röhögve majd megdobom egy párnával. - Ó igen? –reagálni sem tudtam, mert azonnal letámadott és elkezdett csikizni, mire én csak röhögtem. Ütöttem ahol értem, de elkapta a csuklóm és maga alá fordított. Arcunkat ismét csak párcenti választotta el. Vágytam a csókjára, őszintén megmondom. Nem is tétováztam és ismét csókba forrtunk össze. Belemosolygott a csókunkba, hiszen most én kezdeményeztem. Nem érdekel, hogy mi van köztünk, hogy mi lesz, most semmi nem érdekkel csak ez a pillanat. - Nialler, gyere megyünk. –és valaki megint benyit. –Huhu,bocsi srácok! –a mostani merénylő Harry volt. - Kimehetnél már haver. –mondja neki Niall. - Ja tényleg, bocs. –erre én hangosan felröhögtem. - Mennem kell. –mondta Ő, majd puszit nyomot a számra és kiment a szobámból. Most mi van? Nem tudom mi van. Niall ezt direkt csinálja? Nem tudom. Kikészít! Az este hátralévő részében ki sem mozdultam a szobámból. Az éjszaka közepén nevetéseket hallottam a nappali felől, így nehezen felkeltem és kimentem. - Nem aludni kéne gyermekeim? –kérdem álmosan. - Colett, még csak 21 óra van. –mondja röhögve StarWard. - Komolyan? –kérdezem döbbenten, majd vállat vonok és leülök a kanapéra. A cselekedeteimet két érdeklődő szempár végig kíséri. –Mi van? - Mi van? Még megkérdezed? -támad le Bonnie - Mesélj el mindent! –ugrál mellettem Aliza. –Hogy csókol? –kérdi vihogva. - Nem tudom miről beszéltek. –mondom, de azok a fejek. –Fantasztikusan. Csak nem értem mi van. Azt se vettem észre, hogy tetszek neki, ma meg megcsókol. Ez kész. –mondom értetlenül, mégis mosolyogva. - De most jártok? –kérdi Aliza. - Mondom nem tudom, hogy mi van. –és ebben a percben csipogott a telefonom. SMS-sem jött. Még hozzá tőle: „Jó éjt Hope!”. Csak mosolyogni tudtam rajta. - Csak nem a Szőke Herceged írt? –kérdi vigyorogva Bonnie. - Haha. –mondom miközben válaszolok neki „Jó éjt James!” Éppen elküldtem a választ, mikor megcsörrent Aliza telefonja…

~4.rész~

*Bonnie szemszöge*

"Örülök, hogy ennyire jól szórakoztok, de van egy ajánlatom. Ez nagy esély az Unicornak..,, Ez volt az utolsó mondat, amit hallottam, amit persze Simon mondott. Louis pont szemben ült velem. Annyira tökéletes, hogy teljesen elzártam a külvilágot, mikor szemeibe néztem. Mikor észre vette, hogy folyamatosan Őt néztem elmosolyodott. ÚrIsteeen az a mosoly neki csoda, hogy nem folytam le a kanapéról. - Bon!!!!!-kalimpáltak a lányok a szemem előtt. - Hmmm!?-ráztam meg kicsit a fejem, hogy visszatérjek a valóságba. - Benne vagy??-kérdezte izgatottan Colett. - Miben?-néztem rá furán. - Abba, hogy az előzenekarunk legyetek.-mondta Louis édes hangján. - Jaa, ermm ti benne vagytok?-fordultam a csajok felé. - Csak ha te is!-mondta Aliza - Persze, hogy benne vagyok!!-húztam szélesre a szám, a csajok elkezdtek ugrálni és sikítozni. Colett felhúzott a kanapéról és megöleltek. Simon és a Srácok úgy néztek ránk, mint három idiótára, ha bár lehet azok is vagyunk. - Örülök, hogy megbeszéltük, de nekem most mennem kell.-állt fel Simon Oda jött hozzánk és megölelt. Mikor a fiúk felálltak Colett megszólalt. - Nincs kedvetek csinálni együtt valamit?-nézett ránk és a fiúkra. - Kapok még sütit?-nézett rá reménykedve Niall - Persze!-nevette el magát Colett. - Fiúk léciii..!!-nézett rájuk Niall - Felőlem- mondták egyszerre. - És mit csináljunk?-dörzsölgette kezét Harry - Menjünk medencézni!!-pattant fel Aliza és mutatott a kertünkben lévő medencére. - De nincs itt a fürdőruhánk..-nyafogott Zayn. - Nekem nem is kell..!!-kacsintott Harry - Majd én haza megyek értük!-pattant fel a kanapéról Liam és elindult. - Akkor én megyek felveszem a fürdőruhámat.-indultam fel a lépcsőn közbe gondolkodtam melyik fürdőruhám vegyem fel. Végül a fehér alapon répa mintásnál döntöttem. Gyorsan felvettem és felgumiztam a hajam, nem akarom, hogy vizes legyen, mivel nem rég mostam hajat. Átmentem a fürdőbe és lemostam a sminkem. Nézegettem magam a tükörbe és nem nagyon tetszett a látvány, sosem voltam magammal megelégedve, de most még úgy se, ahogy eddig. Lehet azért, mert nagyon tetszeni akartam Louinak, de mivel van barátnője nincs esélyem. Gondolkozásomat egy halk kopogás zavarta meg. Kinyitottam az ajtót és az "én" Görög Istenemmel találtam szembe magam. - Bocsi, nem akartalak megzavarni, de Alizia mondta, hogy itt átöltözhetek..-miközben mondta végig mért. - Semmi baj, én már úgy is végeztem.-mentem ki az ajtón. - Nagyon csinos vagy.!-nézett újra rajtam végig. - Köszi.-jelent meg pír az arcomon. - É..én lemegyek.-mondtam zavarodottan. - Rendben.-bement a fürdőbe és becsukta az ajtót. Lementem a nappaliba, leültem a kanapéra ès gondolkoztam, ilyen sokáig voltam a fürdőbe, hogy Liam vissza is ért!? De mikor leesett, hogy mi történt, hogy mit mondott ''Nagyon csinos vagy,, akaratlanul is mosolyogtam. Csak ültem a kanapén és néztem magam elé fülig érõ mosollyal. - Hol a sütii??-huppant le mellém Niall. - A konyhába?! - És a konyha hol van?-pirult el. - Juuj bocsi, nem mutattuk meg a házat. Gyere megmutatom.-indultam el és húztam magammal. Elõször a konyhába mentünk, és tovább nem is. Mindenki ott volt átöltözve és sütit ettek. - Hééééj!!! Nekem is hagytatok?-kérdezte Niall - Perszee!!! Itt van..!-adott neki egy tányért, ami tele volt a finom sütikékkel. - Kösziii!!!!!!-húzta Niall szélesre a száját, majd kezdte magát tömni. Beszélgettek még egy darabig, amihez furcsa, de nem tudtam mit hozzá szólni. Pedig általában én vagyok a dumás és most egy szó nem jött ki számon. Mikor már kicsit kínossá vált, hogy Louis többször is végig néz rajtam megszólaltam. - Kimegyünk? Mert, ha nem akkor vissza öltözök. - Menjünk kiii!!-mondta mindenki majdnem egyszerre. Harry rögtön bele lökte a medencébe Alit, aki csak azt tudta mondani, hogy ,,Menekülj Styles!!" mi csak nevetni tudtunk rajtuk. Nagyon sok baromságot csináltak, de én ki akartam maradni a mókából, nem nagyon szerettem a medencézéseket vagy a fürdéseket, sosem szerettem áztatni magam. Louis mikor kimászott a medencéből megrázta fejét, így a tökéletes, összevissza álló hajából kirázta a vizet, mar amennyire tudta. Annyira sexyn csinálta, mint a filmekbe, sőt még sexybb volt. Ábrándozásomat két erős kéz zavarta meg a derekamon, mire észbe kaptam már a karjaiban voltam. Felnéztem és Loui volt az, azt hiszem elájulok, de a medence felé közelített ezért kapálóztam. - Tegyél le!!!-ordibáltam. - Már csak te nem vagy vizes.-mondta és bele dobott a vízbe. - Ezt még vissza kapod!!-mondtam mikor kijöttem a víz alól Ő csak nevetett és futott én megy gyorsan futottam utána, a végén tiszta jól belejöttem ebbe a játékba. Mikor már meguntuk megszárítkoztunk, felöltöztünk rendeltünk pizzát, amit hamar kihoztak és hamar el is fogyott és ettünk sütit. - Megnézünk egy horrort?-vetette fel az ötlete Aliza. - Melyiket??-kérdezte Liam - Démonok között?-vette elő barátnőm a cd-t. - Az jó lesz!-mondtuk egyszerre. A film nagyon para, de azért egy kicsit vicces és egyben undorító is. Miután vége lett a fiúk elmentek és megbeszéltük, hogy a holnapi napot is együtt töltjük. Felmentem, lezuhanyoztam, felvettem a pizsamám és lefeküdtem az ágyamra. Elő vettem a telefont hmm... 4 nem fogadott hívás. A fracbaa.. elfelejtettem a HipHopot, ajh.. megint nem mentem tánc tanárom Dylan hívott és küldött SMS-t, amit gyorsan el is olvastam:. '' Szia, ha holnap nem jössz 3-ra nem teheted le a vizsgát és nem jöhetsz a fellépésre. Dylan,, Ezt nem hiszem el, 3-kor találkozunk a fiúkkal is, de én a táncot választom, vagy nem?! Nem tudom letettem a telefont és próbáltam aludni, de nem sok sikerrel. Köbö fél 4-kor sikerült elaludnom. Nyávogást hallottam, gyorsan kipattantam az ágyból és megnéztem miért nyávog a Cicus, igazán adhatnánk már neki valami nevet. Mikor lementem követtem a hang irányát, ami a konyhából jött. Az üres tál előtt nyivákolt. Kivettem a szekrényből a cica kaját és adtam neki belőle, mikor megette felvittem és betettem Aliza szobájába. Vissza mentem a szobámba, mivel az álom kiment a szememből fel néztem Twitterre, nagyon sok új követőm lett és az 1D-s fiúk is bekövettek, persze nekik vissza is követtem. Kikapcsoltam a laptopot, bebújtam a takaró alá és elaludtam. ''Reggel" beszélgetésre ébredtem, ránéztem az órára, ami 14:45-öt mutatott. -ELFOGOK KÉSNI!!!-ordítottam egyet Gyorsan kipattantam az ágyból megfésülködtem, felvettem egy swag nadrágot, a szokásos táncos topjaim egyikét és egy swag sapit. Kifestettem a szempillám, gyorsan megkerestem a táskámat, amibe bele dobáltam egy másik pólót, amit az óra után felveszek és a szokásos magas szárú torna cipőmet és egy üveg vizet. Lerohantam a lépcsőn, a többiek a nappaliban ültek, és feltűnt nekik, hogy valahova sietek. - Hova-hova?- kérdezte Colett. - 3 percem van, hogy táncra érjek, mert ha nem nem lesz meg a vizsgám.-hadartam. - De a művház minimum 10 percre van innen, nem fogsz oda érni-szállt be a beszélgetésbe Aliza -Majd futok!-vontam meg a vállam és felkapta táskámat - Elvigyelek?-hallottam meg Loui hangját
- Ha már fel ajánlottad.-mosolyodtam rá. - Akkor induljunk.-ment az ajtó felé. - Sziasztok!-köszöntünk egyszerre. Udvariasan kinyitotta a kocsi ajtaját, a táskámat a hátsó ülésre tette és beszállt a kocsiba. - Hova is vigyelek??-kérdezte mikor elindította a járművet. - Little Music and Dance művház.-válaszoltam. Ezzel kikanyarodott az utcából. Nem szóltunk egymáshoz egy darabig, mikor már kezdett kínossá válni a csend megszólalt. - Tánc után elmegyünk valahova??-kérdezte, mikor megállt a pirosnál. - Persze, hova szeretnél menni?-ránéztem és elindultunk, mivel zöldre váltott a lámpa. - Cukrászda?? - Még több süti?! Így is fáj a hasam tőle és amúgy se szabadna.-fogtam a hasam. - Miért nem lehet?-vágott furcsa fejet. - Mert fogyózok. Igaz, hogy nem látszik.-mondtam komolyan és egy picit szomorúan. - Szerintem, fölösleges, így is gyönyörű vagy.-állt meg a parkolóba. - Megvárlak!-mosolygott rám. - Itt fogsz ülni a kocsiba??-húztam fel egyik szemöldököm. - Tudsz jobbat?? - Gyere be!!-szálltam ki a kocsiból. Kivettem a hátsó ülésről a táskám és elindultam a bejárathoz, de megálltam, mert Louis a nevemet kiabálta, hogy várjam meg. Már elkezdődött a próba. Louis leült az egyik székre én meg bekapcsolódtam a táncba. - 2 perc szünet!!-mondta Dylan. Oda mentem a táskámhoz, ami Louis mellett volt. Ő csak nézett engem és mosolygott. - Mi az?-kérdeztem, mert már kicsit zavart. - Ügyes vagy!!-mosolygott még jobban. - Köszi-pirultam el, kivettem a vizet a táskámból és ittam egy kortyot, mikor végeztem Dylan oda jött hozzám. - Mi van te még élsz??-mondta flegmán. - Úgy néz ki.-válaszoltam ugyan olyan hangsúlyba amibe ő kérdezett. - Bonnie, attól hogy énekes vagy attól ide is járnod kell, vagy ha nem akkor mond, hogy szarsz az egészre és abba hagyod!! Nem engedem, hogy részt vegyél a fellépésen!! Ügyes vagy, mert tényleg te vagy a legjobb táncosom, de azért ez nem így működik, hogy egyszer jössz egyszer nem..!-kezdett el veszekedni. - Sajnálom.. Vizsgázhatok azért?-kérdeztem halkan. - Persze.. Ha egyáltalán el jössz.. - válaszolt és el ment. Semmi bajom Dylanel csak, az hogy mindent felfúj, lehet hogy most tényleg igaza van, de ha egyszer nincs időm akkor nincs. Leültem Loui mellé és a földet lestem. Nem mondott semmit csak olyan "Sajnálom,, fejjel nézett rám. - Na akkor gyertek!-kiáltott Dylan. Mikor felálltam és odamentem újra megszólalt. - A sztárok, most csücsülnek, nekik nem való ez a tánc. Ez nagyon rosszul esett, de nem tudtam mit csinálni vissza ültem a székre. - Ne légy ilyen szomorú!-simogatta meg a hátam Loui, mikor könnyek gyűltek szemembe. - Tudod milyen rosszul esik?! Mikor már 5 éve járok ide, még akkor is jöttem mikor lázas voltam, sose hagytam volna ki és ez a pár hónap volt olyan, hogy nem mindig voltam itt és tessék, le vagyok cseszve.. - próbáltam vissza tartani könnyeim. - Sajnálom.-mondta együtt érzően, még mindig simogatta a hátam. Erre nem tudtam mondani, elő vettel egy zsebkendőt és letöröltem az épp kijövő könnyet. Az óra további részén csak ültem és néztem ki a fejemből, ezért érdees volt eljönni, de legalább Louival lehetek. Mikor ezen gondolkoztam Dylan megszólalt. - Bon megkérhetném, hogy ide gyere megbeszélni a vizsga részleteit, vagy fontos sztár dolgaid vannak?! Erre nem tudtam mondani semmit, csak felálltam és odamentem hozzájuk. - Kösz..-nézett flegmán. - Na szóval a vizsga ugyan úgy fog zajlani, ahogy eddig 3-as csapatokban lesztek és úgy táncoljátok a koreót, amit az óra elején táncoltunk. 20.-àn lesz, aki nem lesz itt az nem kapja meg a bizonyítványt és nem jöhet velünk az országos versenyre.- az utolsó mondatnál mindenki rám nézett, én lehajtott fejjel hallgattam tovább. - A fellépés holnap lesz, de ezt már megbeszéltük tegnap. Asszem ennyi, köszi, hogy eljöttetek, holnap talizunk, akivel nem azzal majd akkor amikor.-nézett újra mindenki rám. Oda mentem a táskámhoz és kimentem az öltözők felé. Loui gyorsan utánam futott. - Várj meg itt!-mondtam és bementem átöltözni. Köbö 3 perc alatt át is öltöztem. - Mehetünk?-kérdeztem Tommo, mikor kijöttem és édesen rám mosolygott. - Mehetünk.. -mondtam halkan. Mikor beültünk a kocsiba Loui végre levette magáról a napszemüveget és a pulcsi kapucniját, így láttam végre szép szemét és össze-vissza álló haját. - Na végre.-mondta nevetve, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. - Akkor hová megyünk??-fordult felém mosolyogva. - Bocsi, de nekem nincs kedvem most sehova menni, csak haza. Venni egy meleg zuhanyt és cigizni egyet azután meg aludni..-hangoltam le Őt. - Cigizel?-kérdezte. - Csak akkor mikor ideges vagyok vagy nincs túl jó kedvem.-vontam meg a vállamat erre elindultunk.
Az út többi része csendben telt. Kezdett kínossá válni, mikor végre megérkeztünk. - Köszönöm.! Gyere be! Még a többiek is itt vannak.-mutattam Harry kocsiára. - Nincs mit megköszönni-mosolygott, kiszállt a kocsiból. Kiakartam nyitni az ajtót, de Loui megelőzött és segített kiszállni. Kivette a táskát a kocsiból, elakartam venni, de nem adta oda. Annyira kedves és aranyos. Bementünk és a nappaliba mentünk, ahol a többiek épp filmet néztek. - Sziasztok.-köszöntünk nekik. - Shhhhh!!!!!!-csitítottak egyszerre. - Hova mész?-fogta meg a karom Louis, mikor a teraszra indultam. Válaszul felmutattam a cigivel teli dobozt, csak bólintott egyet és kimentem. Leültem a szokásos helyemre és rágyújtottam. Lassan szívtam magamba és eresztettem ki a füstöt. Mikor elszívtam az első szálat, rágyújtottam egy másikra, ekkor ajtó nyitást, majd csukást hallottam, nem fordultam hátra, mert nem nagyon szeretek ilyenkor társaságban lenni. - Hányadik szál?-hallottam meg az összetéveszthetetlen hangot. - Második.-mikor válaszoltam kifújtam a füstöt. - Káros.-ült le mellém Loui. - Tudom.-néztem le a földre. Még egy darabig ültünk és beszélgettünk. - Kezdek fázni, menjünk be!-álltam fel és indultam az ajtó felé. - Várj meg!!-nyafogott és elkezdett nevetni, az édes nevetésétől én is röhögni kezdtem, mikor befejeztük és újra levegőhöz jutottunk bementünk. A konyhába mentünk volna, de mikor kinyitottam az ajtót megláttuk Colit és Niallt csókolózni.

~3.rész~

*Colett szemszöge*

"Éppen egy fantasztikus társaságot élvezhettem. Csupa elismert ember. Kedvesek voltak velünk, hisz mi eléggé a pálya elején tartunk. Egy szőke hajú, kék szemű egész este csak engem bámult és a tekintettemet kereste. Már kezdet világosodni, mikor megfogta a kezem és finoman kihúzott az erkélyre. Az arcát nem láttam teljesen mivel egy maszkos bál volt, de azok a szemek és a mosoly egyszerűen magával ragadót.
- Ki vagy te? –kérdem izgatottan.
- A te herceged. –mondja és ajkai felém közelítenek."
És ekkor tényleg valami nedveset érzek az arcomon. Nagy kínok közt kinyitom a szemem és meglátom azt a szőrős macskát amit szeretett csapattársam hozott be hajnalok hajnalán. Feszülten pillantottam az órára ami 11 órát mutatott. Köztudott rólam, hogy akár egész nap képes vagyok aludni. Jó a verseny alatt muszáj volt korán kelni, de vége, had aludjak már. Gyorsan kipattantam az ágyból, megfogtam a szőrős dögöt és elindultam a konyhába.  Ahogy sejtettem. Mind a ketten kint ültek az asztalánál.
- Hogyhogy ilyen korán fent vagy? –kérdi mosolyogva Aliza.
- Köszönöm kérdésed. Tudod épp a legszebb álmaimat álmodtam, mire ez a kis szőrcsomó elkezdi nyalni az arccsontozatom. –mondom miközben felemelem az állatott.
- Juuj, bocsi. Nem láttam, hogy bemegy hozzád. –mondja és kikapja a kezemből a cicát.
- Nincs gond, de tudjátok mennyire utálom ha felkeltenek mikor nem kéne. –mondom miközben megmosom a kezem.
- Tudom. Tényleg sajnálom. –mondta és letette a macskát.
Én pedig elkezdem csinálni a reggelim. Müzli és rá tej. Nagyon bonyolult. Törökülésben leültem a székre és elkezdtem falatozni. A tekintettem Bonnie-ra téved. Egész eddig nem szólalt meg ami igen furcsa.
- Hé Bonszáj! Min tekereg a fejecskéd? –kérdem mosolyogva.
- Mi? –kérdi értetlenül.
- Min gondolkozol? –egyszerűsítem le. Szerintem értette csak nem figyelt.
- Hogy mi lesz most velünk. –mondja halkan.
- Most mire gondolsz? –kérdeztük egyszerre Aliza-val.
- Mi lesz az Unicorn-nal? –kérdezte.
- Ezt már megbeszéltük tegnap a műsorba, nem? –kérdeztem Aliza meg helyeselően bólogatott.
- Igen tudom, de hogyan? Kell nekünk egy szerződés, de ki fog velünk leszerződni? –kérdezte.
- Ki nem? –kérdeztem én nevetve. –Egyikünk se hagyja, hogy az Unicorn a süllyesztőbe végezze. A te szavaidat idézem.”A csúcsra törünk!” És ez így is lesz.
Miután lerendeztük ezt a témát mindenki elment rendbe szedni magát. Mára nem volt semmilyen programunk sem, csak a pihenés.
Kettő fele már nagyon unatkoztam így elhatároztam, hogy sütök egy kis sütit. Imádok sütni. Ha unatkozok esetleg szomorú vagyok, sütők vagy éneklek. Ez teljesen eltereli a figyelmem. A lányok mind a szobájukban kockultak. Én is imádok twitterezni meg hasonló, de mióta „ismert” vagyok nem tudok nyugodtan felmenni és tweetelni, mert mindenki elkezd erről beszélni.  Visszatérve a sütésre. Nagyon szeretek, a suliba is tanultam cukrászathoz kapcsolódó cuccot. Szerencsére van kézügyességem is, így nagyon jó formákat tudok csinálni. Alap szabály az, hogy ahol én lakom ott mindig legyen alapanyag egy süti készítéséhez. Rengeteg marcipánnak is kell lenni, hogy jó mintákat tudjak csinálni.
4 órára már kész is voltam a kis sütikékkel, így elterültem a nappaliba a kanapén és megnéztem mi folyik twitteren. Rengeteg új követésem lett és sok kedves tweetet is kaptam. Nem reagáltam rájuk. Majd ha gépen leszek.  Bekapcsoltam a a tv-t és megkerestem a kedvenc szappanoperám. Van egy adó ahol szinte mindig az megy. Imádom. 16 éves korom óta az a kedvencem. Elég rossz szokásom az, hogy hangosan beszélek a sorozatokhoz…. A kiabálok, ordítozok és ennek bármely szinonim kifejezése találóbb volna.
- Ide figyelj Rubie! Mindenki tudja, hogy egy álnok kígyó vagy, de ne másszál már rá Hectorra. Az eszem meg áll! –kiabálom.
- Megint ezt nézed? –kérdi Bonnie nevetve.
- Sssss. Most jön egy jó rész. –mondom izgatottan. Eközben Aliza kimegy a konyhába és két sütivel tér vissza.
- Kösz a sütit. Nagyon finom! –mondja mosolyogva.
- Jó jó, na kuss. –mondom és kizárom a külvilágot, de azt még hallom, hogy csengettnek. Aliza indul az ajtó felé.
- Csak nem azt várod, hogy Mariebell rájuk nyisson? –kérdi nevetve Bonnie, miközben leül a fotelbe és elkezdi leszedni a süti papírját.
- Ajj, most elrontottad. –mondtam és megdobtam egy párnával, majd egyszerre elröhögtük magunkat.
- Őőő...lányok. –mondta Aliza. –Vendégeink vannak. –mondta mire mi is odanéztünk. A mi nappalinkban áll a(z) One Direction! És Simon, de ez már nem meglepő.  Egy kicsit kellemetlen volt… Kicsit.
- Kértek sütit? –kérdezem röhögve.
- Nagyon kedves vagy Colett, de beszélgetni jöttünk. Komoly dolgokról. –mondja Simon kimérten.
- Bajt csináltam? –kérdem felhúzott szemöldökkel, mire a többség elneveti magát. Ilyen vicces lennék komoly fejjel?
- Simon…. Akkor nem kapunk sütit? –kérdi Niall nagyon halkan. Én erre csak mosolyogva felkelek és elindulok a konyha felé. Megfogtam a tálcát és elindultam vissza a nappaliba.
- Süti. –mondom mosolyogva és lerakom az asztalra. Szerintem mindenkit megmosolyogtat a formája.
- Ezt te sütötted? –kérdi Niall.
- Nem a sütő. –mondom röhögve. –Igen én.
- Nem szeretnél a feleségem lenni? –kérdi tele szájjal, mire mi felnevetünk.
- Szívesen. De jó nagy esküvőnk lesz. Csak úgy mondom. –mentem bele én is a játékba.
- Mit tervezel? –kérdi komolyan.
- Egész éjjelen át tartó lagzit. –mondom röhögve.
- És a nászéjszakára? –kérdi kacéran, de mind tudjuk, hogy csak viccel.
- Arra is meg vannak a terveim Cukikám. –mondtam és kacsintottam. Niallel egy ideig farkas szemet nézünk majd egyszerre röhögjük el magunkat.
- Örülök, hogy ilyen jól szórakoztok, de van egy ajánlatom. Ez nagy esély az Unicornnak. –mondta Simon…

~2.rész~

*Aliza szemszöge* A lábaim remegnek és a szívem vagy tízszer olyan gyorsan ver, mint átlagosan.Istenem! Csak mondja már ki, hogy ki nyerte meg a versenyt! Ekkor megszólalt a műsorvezető: -Szóval az idei nyertes....(most hatás szünetet tart azért, hogy a versenyzők és a nézők is idegesek legyenek,mert ha nem lennénk idegesek,nem lenne X-Factor az X-Factor...) Justin Bieber! Gratulálok!!! Hatalmas tapsvihar lett, jaj csak legyünk a másodikok...miután vége lett a tapsnak újra megszólalt a nőcike. Második helyezettünk,pedig... -ekkor még jobban megszorítottuk Colettel és Bonnieval egymás kezét.- ...Danielle Peazer! Nagyon ügyes voltál, gratulálok.Újból nagy taps következett. Így hát a bronzérmes nem is lehet más,mint az Unicorn! Nektek is gratulálok! Unicorn most, hogy utolsók lettetek a dobogón, mit fogtok kezdeni magatokkal?-kérdezte a műsorvezető nőci. -A csúcsra törünk!-válaszolta Bonnie vigyorogva. -Egyértelműen.-mondta Colett. -Csak azért beszélek, mert ha a többiek mondanak valamit és én is dumálni akarok.Nagyon szépen köszönjük a rajongóknak és a családunknak, Simonnak és mindenkinek aki támogatott bennünket.-mondtam (hiszen csak nem maradhatok egyedül én csöndben...). Ezután mindenki gratulált egymásnak, majd bementünk az öltözőnkbe. -Nem tudom, hogy szomorkodjak, mert kiestünk, vagy vigyorogjak,mint a tejbe tök,mert eddig eljutottunk.-mondtam a lányokra nézve. -Mindenesetre én nagyon büszke vagyok rátok!-válaszolta Bonnie mosolyogva. -Csoport ölelés!- pattant fel Colett és úgy megölelt mindkettőnket, hogy alig kaptunk levegőt. -Coli esetleg,ha nem fojtanál meg minket akkor továbbra is létezhetne az Unicorn!-nyögtem. -Hát jó... - engedett el minket. Ekkor hirtelen öt fiú rontott be az öltözőnkbe, Simon meg mögöttük kullogott. -Atomok voltatooooook!-ordította Louis. Olyan Louis módra. -Egyetérteeek.-kiáltotta egyszerre Zayn és Harry. De elterelődött a figyelmem, mivel istenem! Harry olyan jóképű, hogy úúúú...a haja a gödröcskéi ,egyszerűen tökéletes. Elhessegettem a gondolatot,hisz semmi esélyem nem lenne nála... -Ügyesek voltatok, nem gondoltam volna, hogy ti lesztek a harmadik helyezett. -mondta Simon. -Én sem.-mondta Niall. -Aranyosak vagytok.-mondta Bonnie. -Szerintem is ,de most fáradt vagyok és ki akarom pihenni a stresszt, és forró csokit fogok követelni otthon Bonnietól (köztudott, hogy nem ügyes a konyhába,de olyan jó forrócsokit csinál, hogy csak na!).Szóval lányok kérlek induljuuunk.-hisztiztem,mert tényleg hulla vagyok. -Oké.-mondta Colett, majd húsz perc múlva már otthon ittam Bon forrócsokiját, és blogoltam. Egy idő után felmentem Twitterre, hogy megnézzem van-e olyan rajongónk akit még nem követtem vissza. Nézelődöm és hirtelen megáll a szemem egy feliraton,úristen! Harry Styles visszakövetett! Na ez nekem bőven elég volt, hogy feldobja az egész hátralévő napom. Hamar lefeküdtem, mivel elég fáradt voltam. Éjszaka valami orbitálisan idegesítő hangra keltem. Mi ez a zaj?-futott át az agyamon. Körbenéztem a lakásban, de nem találtam semmit és senkit. Ekkor felvettem a hálóköntösömet és kimentem a kertbe. Körbenéztem, míg hátul az egyik bokor tövében meg nem találtam azt ami ezt a borzalmas hangot kiadta. Egy szegény koszos fehér bundájú kismacska volt. -Nincs meg a mamád?-kérdeztem tőle. (Tudom furcsa,de én mindig hangosan dumálok az állatokhoz.) -Gyere beviszlek és megetetlek.-mondtam neki, majd óvatosan felemeltem és bevittem a lakásba. Ott adtam neki tejbe aprított kenyeret,aztán sikeresen levertem a tejes dobozt ennek köszönhetően az egész liter tej a földön kötött ki a kismacska örömére. Hirtelen megjelent Bonnie kómás feje az ajtóban. -Hát te meg mit csinálsz? -Kaját adok a macskának. -Az jó, akkor én is vissza....várjunk csak! Mióta van neked macskád? -Mostantól! Na légysziiii,légyszii... Ekkor sikeresen Colettet is felkeltettem, és ő is bejött a konyhába. -Mi történik itt? -...légyszi hagy tartsam meeeg.-nyivákoltam. -Mi van?-nézett Colett kérdőfejjel rám. Erre az arcába nyomtam a tejes pofájú kiscicát. -Megakarom tartaniii.-sipítoztam tovább. -Úristen Aliza olyan vagy, mint egy négy éves...-mondta Bonnie. Ekkor Colett megszólalt: -Jó tartsd meg, csak szedd ki az arcomból! -Szupi, köszi nektek!-mondtam, majd puszit nyomtam mindkettőjük arcára és ugrabugrálva elmentem aludni a macskámmal együtt.