~7.rész~

*Bonnie szemszöge* 

Ilyen borzalmas próbánk még sosem volt. Egyszerűen nem tudtam koncentrálni, folyamatosan a holnapi nap volt az eszembe, hogy mit is csináljak.?! Mert ugye holnap van a fellépés és holnap van az országos verseny is. Ha nem megyek el holnap Dylan biztos nagyon ideges lesz, de ha nem megyek a fellépésre a csajok utálnak meg egy életre, hisz elhalasztok egy nagyon jó lehetőséget. Mikor vége lett a próbának bementem a szobámba és elővettem kottáim. A zeneírás megnyugtat. Új számom a Supergirl címet kapta. Ezt hamar befejeztem. Ránéztem az órára, háromnegyed 6. Beszélnem kell a lányokkal a holnapi napról. Lementem a nappaliba, ahol Colett és Niall beszélgettek. 
 - Szia Niall - köszöntem a szöszinek. 
- Szia Bon - köszönt vissza. 
- Col! Beszélhetnénk?-kérdeztem félénken 
- Persze!- vágta rá. 
- Szupcsi, hol van Ali? 
- Nincs itthon, Hazzal elment valahova.. Baj van?-nézet rám furcsán. 
- Igen, van és elég nagy!-mondtam halkan és a földre néztem. 
- Mi az?-ütögette a kanapét, hogy üljek le. Mikor leültem újra a földet kezdtem el nézni. 
- Én asszem megyek.-állt fel Niall. 
- Nem kell elmenned, részben rátok is tartozik.-néztem rá, majd megint a földre. A szöszi vissza ült és rá kérdezett:. 
- Elmondod? 
- Nem tudok ott lenni.. - mondtam még mindig a földet bámulva. 
- Hol??- kérdezte Col. 
- A fellépésen. Holnap lesz az országos verseny.-néztem rájuk és a szememben össze gyűltek a könnyek. 
- Milyen verseny?-döbbent le Niall. 
- Tánc. Ha nem megyek el lehet, hogy nem mi nyerünk és akkor mindenki utálni fog.-tekintettem újra a földre szegeződött. 
- Te most tényleg a táncot választod? Lehet hogy ez az egy lehetősége van az Unicornnak és te cserben hagysz minket a táncért?-akadt ki Coli. 
- Sajnálom.. 
 - Én is.. - mondta Col és kiszaladt a nappaliból. Niall csak nézett rám és nem szólalt meg, mikor kezdett kínos lenni a csend elakartam menni, de megfogta a csuklóm, bele nézett szemembe és megtörte az előbb említett állapotot.
- Remélem nem bánod meg és jól döntöttel.
Erre nem tudtam mit mondani, felvettem a cipőm és kirohantam a házból. Kedvenc helyemre mentem, ami egy pinceszoba volt, amit a szüleim vettek nekem 16.szülinapomra. A lakásunktól köbö 10 percre. Ez a helység akkora, mint egy táncterem. Mikor belépsz egy nagy tükörrel találod szembe magad, itt nagyon sokat gyakoroltam a koreókat, és itt döntöttük el, hogy jelentkezünk az xfaktórba. Bekapcsoltam a zenét és gyakoroltam holnapra a táncot.
Köbö 2 óra múlva elindultam haza. Felvettem a pulcsi kapucniját, hogy ne ismerjenek fel, mert nagyon sokan voltak az utcán. Mikor visszaértem már Aliza is otthon volt. Mikor meghallották, hogy becsukom az ajtót Colal együtt oda jöttek hozzánk. 
- Hol voltál? Miért nem vetted fel a telefont?-bombázott meg kérdéseivel Ali. 
- Pinceszobában gyakoroltam.-válaszoltam röviden. 
- Tényleg nem akarsz fellépni?-kérdezett újra. 
- Szeretnék, de holnap van az országos verseny is.. Tudjátok mennyit készültem rá?! Dylan is ebben az 5 évben azt hajtogatta, hogy velem biztos nyernek, mert én vagyok a legjobb táncosa.. Nem hagyhatom cserben őket..-néztem szemükbe. 
- Igen, és inkább a legjobb barátnőidet hagyod cserben?-akadt ki Col 
- Ti attól felléphettek..-mondtam halkan 
- Nélküled az Unicorn nem Unicorn.. Nélküled nem léphetünk fel.. -mondta Ali. 
- Sajnálom.. Amúgy hánykor lesz?? 
- Fél 8.-válaszolt Col. 
- Hol? - 02 Arénába.- válaszolt szintén Col 
- Legyetek ott, hátha oda érek..-mosolyogtam rájuk.
 - Tényleeeeeg???-csillant fel mind kettőjük szeme. 
- Igyekszem. Mikor ezt kimondtam elkezdtek ugrálni utána megöleltek. 
- Juuuj Ali.. mi volt Harryvel??-lettem kíváncsi. 
- Hát...Semmi különös.-pirult el. 
- Ahaam semmi különös..Na mesélj!!-támadta le őt Col. Leültünk a nappaliba és elmesélte Aliza hol voltak és mit csináltak. 
- És.?! Hogy csókol??-kérdeztem. 
- Fantasztiusaan!!!!-pirult el Ali újra. Még egy kicsit beszélgettünk utána elmentem vettem egy gyors zuhanyt és lefeküdtem aludni.
,,Futottam az erdőben, valaki üldözött, de nem féltem, inkább örültem, mikor kiérten egy kis tiszásra egy férfi fogta meg a derekamat, magához fordított és megcsókolt. Csókunk után belenéztem csodálatos kék szemeibe"- álmomat az ébresztő órám zavarta meg. Gyorsan lenyomtam és a plafont kezdtem el nézni. Egyre többet álmodok Louisal asszem belé zúgtam, de gyorsan ki kell Őt verni a fejemből, nem érhet több csalódás. De hogy is felejthetném el Őt? Mikor annyira tökéletes és azok a szemek elolvadok. Mikor ezek zajlottak le a fejembe finom illatokat éreztem. Felöltöztem és lementem a konyhába. 
 - Jó reggel!!!-köszöntek a csajok egyszerre. 
- Nektek is!- mondtam a reggeli rekedtes hangommal. 
- Izgulsz már??-kérdezte izgalommal telve Col. 
- Nem, miért kéne??-ültem le a székre. 
- Persze, ez az első igazi fellépésünk!!-kapta fel a fejét Ali. 
- Ha oda tudok érni..-jegyeztem meg halkan. 
- Kérsz reggelit?-mutatott a tojásrántottára Coli. 
- Nem köszi, nem szeretem.-húztam el a számat. 
- Juj, bocs tényleg, csináljak neked valami mást??-Colett. 
- Nem köszi, majd elmegyek a Nado'sba. Úgy is mindjárt mennem kell. 
- De még próbálnunk kéne!!-akadt ki Ali. 
- De nekem táncra kell mennem, és megyek is pá!!-nyomtam egy-egy puszit az arcukra. Felszaladtam a táskámért, amit már tegnap elő készítettem, hogy ne kelljen ma kapkodnom, megfésültem a hajam, felvettem a cipőm és már indultam is. Út közbe bementem a Nado'sba vettem magamnak kaját, amit séta közben ettem meg. A Művház előtt már várt a busz, amivel megyünk London másik felére, ugyanis ott lesz a verseny. Indulás előtt 5 perccel voltunk, mikor nagyon sok rajongó gyűlt körém, képet illetve autó grammot kérni és páran kérdezgettek is, amire én persze szívesen válaszoltam. - Mindenki szálljon fel a buszra!!!-kiabált Dylan. Elbúcsúztam a fanoktól és azt tettem amit tánc tanár mondott.
Köbö 1 óra alatt odaértünk. Kafa.. nem tudom hogy fogok a 02-esbe érni mikor az London másik felén van. De megpróbálom megoldani. Mikor leszálltunk a buszról az öltözőnkhöz mentünk. Ott felvettük az egyencuccot és elpróbáltuk a táncunkat. Kimentünk a színpadhoz, ott rengetegen voltak, sok néző és sok különböző nemzetiségű fellépő, mivel országos verseny. Elfoglaltuk a mi csoportunknak Black Time-nak lefoglalt helyet. Mi a 100-ból a 69-ik fellépők leszünk. Mikor letáncolt 50 csapat egy kis szünetet következett. Gyorsan elővettem a telefonom és megnéztem rajta az időt, 5 óra. 2 óra alatt lement 50 tánc, ha minden igaz köbö fél 8-ra végzek, az eredmény hirdetéssel együtt, akkor fél órám lesz az arénába érni. Nem tudom hogy csináljam.. Miközben ezen gondolkoztam azon kaptam magam, hogy a színpadon vagyok. A fellépésünk nagyon jól sikerült Dylan is agyónra dicsért minket.
Negyed 8-ra mind a 100 versenyző elő adta a táncát. Újra egy rövid szünet következett, ami alatt a zsűri eldöntötte kik legyenek a dobogósok. 
- A harmadik helyezett.....-mondta az egyik műsorvezető szerű és hagyott egy hatás szünetet. 
- A Green Bear!!!!-mondta a csávó, a csapat pedig felment a színpadra. 
- A második helyezett aaa...-újra hatás szünet. 
- A Ich Bin!!!-nagyon örült a német csapat és ők is felmentek a színpadra. 
- És az aranyérmes csapat, nem más mint a...- esküszöm leütöm ezt az embert minek a hatás szünet?! 
- BLACK TIME!!!!! Gratulálok!!!!-ordította.
El sem hiszem ááá elsők lettünk!!! Felmentünk a színpadra, átvettük a díjat, és megköszöntük. A többi csapat is oda jött gratulálni. Nagy örömöm közbe éreztem, hogy rezeg valami a zsebemben. Elő vettem a telefont és pont akkor tették le. 20 nem fogadott hívás Col és Ali...Basszus háromnegyed nyolc...! Szóltam Dylannak, hogy elmegyek, aminek nem nagyon örült, de nem tudok vele mit csinálni.
Elszaladtam az öltözőbe a táskámért, kiszaladtam az épületből és fogtam egy taxit. Elmondtam, hogy hova vigyen és amilyen gyorsan csak tudott oda vitt. Kifizettem gyorsan a taxit és amilyen gyorsan csak tudtam futni kezdtem. Volt egy kis gond a gorillákkal, akik szedik a jegyet, de mivel volt nálam elég pénz megoldottam. Mikor bementem a fiú voltak már a színpadom, asszem elkéstem. Az öltöző felé mentem, és abba mentem be, amire nagy betűkkel rá volt írva ,,UNICORN"
Mikor beléptem az ajtón a lányok rögtön letámadtak. 
 - Azt mondtad itt leszel!!!-emelte fel a hangját Col. 
- Azt mondtam megpróbálok itt lenni. De a város másik feléről nehéz időben ide érni..!!-mondtam az igazat. - Ne tudd meg milyen kínos volt!!-kiabált Col. 
- Sajnálom...-néztem le a földre. 
- Legalább elsők lettetek?-kérdezte szomorúan Ali. 
- Igen.. Most utáltok igaz??-húztam el a számat.
 - Csalódtunk benned..-válaszolt már higgadtan Colett. 
- Sajnálom.. 
- Ezt már hallottuk..-mondta flegmán Ali. 
- Mit csináljak még? Az időt visszatekerni nem tudom!!-emeltem fel a hangom. 
- És még neked áll feljebb...-jegyezte meg Col és Alival együtt kimentek az öltözőből. 
Leültem a sarokba a földre, felhúztam a lábam, átfogtam kezemmel és ráhajtottam a fejem. Pár könnycsepp végig folyt az arcomon. Szégyelltem magam, hogy a legjobb barátnőim hagytam cserben. Ekkor ajtó nyitást-csukódást hallottam, majd lépteket, ami felém közeleg. Nem néztem fel, ha akar valamit az a bizonyos valaki majd mond valamit. Le guggolt mellém vagy térdelt nem láttam csak éreztem, hogy majdnem egy szinten van velem. 
 - Minden oké?-hallottam meg egy nagyon kellemes hangot. 
- Nem, semmi sincs rendben Louis, cserben hagytam őket...-mondtam szipogva. 
- Az életben követünk el hibákat, amit egy idő után megbánunk. Ha te jónak láttad, hogy a táncot választottad, akkor biztos jó döntés volt. Nem ez volt az utolsó koncertünk..-mondta, közben magához húzott és megölelt. 
- Most utálnak..-folyt végig újra egy könnycsepp az arcomon. 
- Nem utálnak, téged nem lehet utálni, csak nagyon várták már és bíztak benne, hogy itt leszel, hamar megbocsátják..!-felállt a földről, ekkor ránéztem. Nyújtotta a kezét, én megfogtam és felsegített a földről. 
- Ne sírj!!-törölte le hüvelykútjával épp lehaladó könnycseppet. Erre nem mondtam semmit, csak megöleltem, nagyon aranyos, alig ismer és úgy érzem, mintha már jobban ismerne mint én saját magam. 
- És.. hányadikok letettek??-kérdezte mikor elváltunk és édesen rám mosolygott. 
- Elsők!-mosolyodtam már én is el. 
- Szuper!!Gratulálok!-mosolygott még jobban. 
- Köszi!-pirultam el egy kicsit. 
- Gyere, menjünk a többiekhez!-elindult én pedig követtem. 
A fiúk öltözőjébe mentünk. Mikor beléptünk Col és Niall épp elfoglalták egymás száját, Harry és Ali beszélgettek, Zayn a tükörbe nézte magát, Liam pedig oda jött hozzánk. 
- Hogy sikerült a verseny??-kérdezte Liam. 
- Jól, elsők lettünk!!-mosolyodtam rá. 
- Grat!!-mondta és megölelt. 
- Gyerekeeek éhes vagyoook!!!-nyafogott Niall. 
- Akkor menjünk kajálni!!!-ugrált Loui
Esküszöm olyanok, mint a gyerekek aranyosak és gyerekesek. De ők így tökéletesek! Elmentünk egy étterembe, ahol a VIP részletbe kaptunk asztalt. A lányok egész este nem szóltak hozzám, asszem megértem. Így hát Louival beszélgettünk egész este. A fiúk megkérték, hogy aludjunk velük, amit persze nem utasítottunk el. Elmentünk a fiúk házába, inkább villának mondható. Nagyon szép és nagy, rend is volt, pedig ez egy pasi ház, de biztos Liam a felelős a rendért. Elmentem lezuhanyozni, Loui adott egy Superman-es pólót, amibe aludhatok. Mikor kész lettem a tusolással lementem a nappaliba, mát mindenki tiszta volt és mindenki háló ruháját viselte. Leültünk filmet nézni, ami számomra unalmas volt, ezért felmentem Loui szobájába, mert megbeszéltük, hogy ott fogok aludni. Lefeküdtem az ágyra, ami Louisos illatú volt, hmm.. kellemes!! Mikor már félálomba voltam éreztem, hogy besüllyed az ágy mellettem és egy izmos, meleg kezet éreztem meg a derekamon, majd kaptam egy puszit a homlokomra és innen nem emlékszem, mert teljesen elaludtam.
Mikor felkeltem a hátamra akartam fordulni, de ez nem sikerült, mert a mögöttem lévő szuszogó Louis annyira közel volt hozzám, hogy össze ért testünk, amit nagyon élveztem, de már nagyon elvolt zsibbadva az oldalam, így próbáltam kiszabadulni nem nagy sikerrel. Nagyon sokat forgolódtam, Loui felsóhajtott egy nagyot. 
- Jó reggelt!-próbálkoztam még mindig a megfordulással. 
- Neked jobbat!-mondta rekedtes hangon és még közelebb húzott magához. 
- Ermm...Louis.. 
- Mondjad.! 
- Kicsit közel vagy..-jöttem zavarba. 
- Bocsi, azt hittem nem zavar.-hátrébb ment így végre megtudtam fordulni. 
- Nem zavart, csak úgy már kényelmetlen volt.-mikor ezt mondtam közelebb jött hozzám, arca kezdett vészesen közeledni és mikor ajkai majdnem az enyémen voltak muszáj volt leállítanom. 
- Louis..Nem gondolod, hogy most már tényleg túl közel vagy?-löktem arrébb. 
- Bocsesz.-sóhajtott fel. 
Erre rá mosolyogtam, felálltam az ágyból és a táskámhoz mentem. Kivettem belőle egy toppot és egy farmert(mindig hordok magammal ruhát, ki tudja mikor esek bele egy pocsolyába?!) és elindultam a fürdő felé. Éreztem Loui pillantásait magamon, asszem egy kicsit el is pirultam. A fürdőbe gyorsan átöltöztem és lófarokba gumiztam a hajam. Vissza mentem a szobába, letettem az ágyra a kapott pólót, mivel tulajdonosa már nem volt a helységbe.
Kimentem a szobából és a beszélgetés irányába mentem, ami a konyhából jött. Mikor beléptem mindenki elhallgatott és rám szegezte tekintetét. 
- Jó reggelt.-köszöntem nekik. 
- Neked is!-köszöntek egyszerre. 
Mikor megpillantottam Louist egy számomra új személlyel beszélgetett, oda mentem hozzájuk. 
- Szia, Bonnie vagyok!-nyújtottam neki a kezemet.. 
- Szia én Eleanor, Louis barátnője.-fogtunk kezet. 
 - Örülök, hogy megismerhetem a fantasztikus Unicorn 3. tagját is!-mondta fülig érő szájjal. 
- Ermm..én is örülök.-jelet meg számon egy kényszer mosoly. 
Király Louis az előbb le akart smárolni most meg itt enyeleg a barátnőjével..fho...Elmentem a pulthoz csinálni egy szendvicset, mert ahogy elnézem Col mindenkinek csinált kaját csak nekem nem. Még mindig haragszik biztos.. Ismerem ő nagyon haragtartó, míg Ali hamar megbocsájtó, de egyszer Colett is megbocsájt...remélem. Miközben csináltam reggelimet többször találkozott tekintetem Louiséval. Mikor kész lettem leültem az asztalhoz és elkezdtem enni a vajas, párizsis kenyeremet, hát igen szinte ez az egy ehető kaja akit elbírok készíteni. Louis és Eleanor felálltak az asztaltól és kimentek a konyhából. Pár perccel később már csak én voltam a helységben egyedül, hát igen miért  is várnának meg... Mikor befejeztem a reggelizést, elpakoltam a tányért és kimentem a többiekhez a kertbe. Leültem a fűre és élveztem a napot, ami itt Londonba nagy szó, ha van! 
 - Nincs kedvetek csinálni valamit?? Unatkozok!-nyafogott Ali. 
- Én megyek Perrievel, Sophiaval és Liamel moziba.Sziasztok.-mondta Zayn és a két fiú már el is tűnt 
- Valaki valamilyen ötlet?-kérdezte Niall. 
- Elmehetnének bowlingozni!!-pattant fel Hazz. 
- Rendben!-mondtuk egyszerre. 
- Bon?!-szólalt meg Colett. 
- Igen?-válaszoltam mosolyogva, örültem, hogy végre hozzám szól. 
- Te is jössz vagy táncra kell menned?-kérdezte flegmán. 
- Hagyd már!!-szólt rá Aliza. Col vágott egy olyan ,,és ha nem fejet". 
- Na akkor menjünk!!-állt fel Loui és elindult mindenki a kocsihoz. 
Hamar oda is értünk fiúk a lányok ellen játszottunk, tehát Louis, Niall és Harry volt ellenünk. Elég rosszul indultunk, de a végén mi nyertünk, szerintem a fiúk direkt hagyták, de a vesztes csapat mindegyik tagja elviszi a másik csapat valamelyik tagját egy moziba. Mikor kijátszottuk magunkat elmentünk egy bárba inni. Rengeteg rajongó volt, ezért átmentünk a pinceszobámba. Mivel ott nagyon sok pia volt ezért iszogattunk egy kicsit. Colett tett pár sértő megjegyzést, de próbáltam nem foglalkozni vele. Nagyon sok hülyeséget csináltunk. Én alig ittam, nem szeretem a másnaposságot ezért nagyon kerülöm. Louis se ivott sokat, de a többiek.... Aliza kiment, mert rosszul lett, mikor vissza jött haza akart menni, ezért haza mentünk, Louis vezetett és..ermm..hát féltem is, mert ugye ittasan vezetett, de nem volt semmi baj. Ali bement a szobájába, nem sokkal később Harry is ment utána. Niall és Coli is elmentek lepihenni. 
- Én most megyek.. Szia.!-mondta Loui és elindult az ajtó felé. 
- Ittál, nem mehetsz sehova!!-megfogtam a kezét és vissza húztam. 
- Nem baj.-vonta meg a vállát. 
- Nem engedem, hogy elmenj!!-behúztam a nappaliba, mikor beértünk beletörődött, hogy nincs más választása és hagyta magát. 
Lelöktem a kanapéra és leültem mellé. Bekapcsoltam a tv-t és valami nagyon béna film ment. Loui végig engem nézett, le se vette rólam a szemét. 
- Kezd zavarni.!-néztem bele szemibe. 
- Bocsi, de annyira gyönyörű vagy!!-mosolygott édesen. 
Egy kicsit elpirultam, de nem válaszoltam. Elkezdett közeledni én csak bámultam a tv-t, majd megéreztem kezét a hasamon. Furcsán néztem rá, majd elkezdett csikizni. Amit lehet rólam tudni, hogy nagyon csikis vagyok legjobban a hasamon. 
 - Hagyd abba!!-mondtam röhögve. 
De nem hatott rá. Már szinte feküdtem a kanapén, mikor majdnem leestem, de Loui elkapott. Újra vészesen közeledett, de ezúttal nem tudtam eltolni magamtól és össze értek ajkaink.