~3.rész~

*Colett szemszöge*

"Éppen egy fantasztikus társaságot élvezhettem. Csupa elismert ember. Kedvesek voltak velünk, hisz mi eléggé a pálya elején tartunk. Egy szőke hajú, kék szemű egész este csak engem bámult és a tekintettemet kereste. Már kezdet világosodni, mikor megfogta a kezem és finoman kihúzott az erkélyre. Az arcát nem láttam teljesen mivel egy maszkos bál volt, de azok a szemek és a mosoly egyszerűen magával ragadót.
- Ki vagy te? –kérdem izgatottan.
- A te herceged. –mondja és ajkai felém közelítenek."
És ekkor tényleg valami nedveset érzek az arcomon. Nagy kínok közt kinyitom a szemem és meglátom azt a szőrős macskát amit szeretett csapattársam hozott be hajnalok hajnalán. Feszülten pillantottam az órára ami 11 órát mutatott. Köztudott rólam, hogy akár egész nap képes vagyok aludni. Jó a verseny alatt muszáj volt korán kelni, de vége, had aludjak már. Gyorsan kipattantam az ágyból, megfogtam a szőrős dögöt és elindultam a konyhába.  Ahogy sejtettem. Mind a ketten kint ültek az asztalánál.
- Hogyhogy ilyen korán fent vagy? –kérdi mosolyogva Aliza.
- Köszönöm kérdésed. Tudod épp a legszebb álmaimat álmodtam, mire ez a kis szőrcsomó elkezdi nyalni az arccsontozatom. –mondom miközben felemelem az állatott.
- Juuj, bocsi. Nem láttam, hogy bemegy hozzád. –mondja és kikapja a kezemből a cicát.
- Nincs gond, de tudjátok mennyire utálom ha felkeltenek mikor nem kéne. –mondom miközben megmosom a kezem.
- Tudom. Tényleg sajnálom. –mondta és letette a macskát.
Én pedig elkezdem csinálni a reggelim. Müzli és rá tej. Nagyon bonyolult. Törökülésben leültem a székre és elkezdtem falatozni. A tekintettem Bonnie-ra téved. Egész eddig nem szólalt meg ami igen furcsa.
- Hé Bonszáj! Min tekereg a fejecskéd? –kérdem mosolyogva.
- Mi? –kérdi értetlenül.
- Min gondolkozol? –egyszerűsítem le. Szerintem értette csak nem figyelt.
- Hogy mi lesz most velünk. –mondja halkan.
- Most mire gondolsz? –kérdeztük egyszerre Aliza-val.
- Mi lesz az Unicorn-nal? –kérdezte.
- Ezt már megbeszéltük tegnap a műsorba, nem? –kérdeztem Aliza meg helyeselően bólogatott.
- Igen tudom, de hogyan? Kell nekünk egy szerződés, de ki fog velünk leszerződni? –kérdezte.
- Ki nem? –kérdeztem én nevetve. –Egyikünk se hagyja, hogy az Unicorn a süllyesztőbe végezze. A te szavaidat idézem.”A csúcsra törünk!” És ez így is lesz.
Miután lerendeztük ezt a témát mindenki elment rendbe szedni magát. Mára nem volt semmilyen programunk sem, csak a pihenés.
Kettő fele már nagyon unatkoztam így elhatároztam, hogy sütök egy kis sütit. Imádok sütni. Ha unatkozok esetleg szomorú vagyok, sütők vagy éneklek. Ez teljesen eltereli a figyelmem. A lányok mind a szobájukban kockultak. Én is imádok twitterezni meg hasonló, de mióta „ismert” vagyok nem tudok nyugodtan felmenni és tweetelni, mert mindenki elkezd erről beszélni.  Visszatérve a sütésre. Nagyon szeretek, a suliba is tanultam cukrászathoz kapcsolódó cuccot. Szerencsére van kézügyességem is, így nagyon jó formákat tudok csinálni. Alap szabály az, hogy ahol én lakom ott mindig legyen alapanyag egy süti készítéséhez. Rengeteg marcipánnak is kell lenni, hogy jó mintákat tudjak csinálni.
4 órára már kész is voltam a kis sütikékkel, így elterültem a nappaliba a kanapén és megnéztem mi folyik twitteren. Rengeteg új követésem lett és sok kedves tweetet is kaptam. Nem reagáltam rájuk. Majd ha gépen leszek.  Bekapcsoltam a a tv-t és megkerestem a kedvenc szappanoperám. Van egy adó ahol szinte mindig az megy. Imádom. 16 éves korom óta az a kedvencem. Elég rossz szokásom az, hogy hangosan beszélek a sorozatokhoz…. A kiabálok, ordítozok és ennek bármely szinonim kifejezése találóbb volna.
- Ide figyelj Rubie! Mindenki tudja, hogy egy álnok kígyó vagy, de ne másszál már rá Hectorra. Az eszem meg áll! –kiabálom.
- Megint ezt nézed? –kérdi Bonnie nevetve.
- Sssss. Most jön egy jó rész. –mondom izgatottan. Eközben Aliza kimegy a konyhába és két sütivel tér vissza.
- Kösz a sütit. Nagyon finom! –mondja mosolyogva.
- Jó jó, na kuss. –mondom és kizárom a külvilágot, de azt még hallom, hogy csengettnek. Aliza indul az ajtó felé.
- Csak nem azt várod, hogy Mariebell rájuk nyisson? –kérdi nevetve Bonnie, miközben leül a fotelbe és elkezdi leszedni a süti papírját.
- Ajj, most elrontottad. –mondtam és megdobtam egy párnával, majd egyszerre elröhögtük magunkat.
- Őőő...lányok. –mondta Aliza. –Vendégeink vannak. –mondta mire mi is odanéztünk. A mi nappalinkban áll a(z) One Direction! És Simon, de ez már nem meglepő.  Egy kicsit kellemetlen volt… Kicsit.
- Kértek sütit? –kérdezem röhögve.
- Nagyon kedves vagy Colett, de beszélgetni jöttünk. Komoly dolgokról. –mondja Simon kimérten.
- Bajt csináltam? –kérdem felhúzott szemöldökkel, mire a többség elneveti magát. Ilyen vicces lennék komoly fejjel?
- Simon…. Akkor nem kapunk sütit? –kérdi Niall nagyon halkan. Én erre csak mosolyogva felkelek és elindulok a konyha felé. Megfogtam a tálcát és elindultam vissza a nappaliba.
- Süti. –mondom mosolyogva és lerakom az asztalra. Szerintem mindenkit megmosolyogtat a formája.
- Ezt te sütötted? –kérdi Niall.
- Nem a sütő. –mondom röhögve. –Igen én.
- Nem szeretnél a feleségem lenni? –kérdi tele szájjal, mire mi felnevetünk.
- Szívesen. De jó nagy esküvőnk lesz. Csak úgy mondom. –mentem bele én is a játékba.
- Mit tervezel? –kérdi komolyan.
- Egész éjjelen át tartó lagzit. –mondom röhögve.
- És a nászéjszakára? –kérdi kacéran, de mind tudjuk, hogy csak viccel.
- Arra is meg vannak a terveim Cukikám. –mondtam és kacsintottam. Niallel egy ideig farkas szemet nézünk majd egyszerre röhögjük el magunkat.
- Örülök, hogy ilyen jól szórakoztok, de van egy ajánlatom. Ez nagy esély az Unicornnak. –mondta Simon…