~5.rész~

*Colett szemszöge*

Hihetetlen. Nem tudom felfogni! Mi leszünk az 1D elő zenekarra. Eljuthatunk csomó helyre, ismertebbek leszünk és még a társaság is rohadt jó! Az egész napot együtt töltöttük a fiúkkal és nagyon megkedveltem őket. Niall olyan aranyos és figyelmes. Megbeszéltük, hogy a holnapot is együtt töltjük. A reggelem csodás volt. Nincs jobb arra kelni, minthogy szörnyű fájdalom hasít a bokámba. - Á baszki! –mondom és felülök az ágyon. - Jaaj, ne haragudj Letti! Véletlen volt. Csak unatkoztam egyedül. –mondta bűnbánóan Aliza. - Hihetetlen, hogy tegnap Anonymus kelt fel, ma meg te. Közeljövőben előre látható valaki a családodból? Már most kikészített a Ward familia. –mondom miközben kitántorgók a konyhába. Elég nevetséges látványt nyújthattam, mert Ali nagyon nagyokat kacagott. A konyhába érve leültem a székemre és elkezdtem falatozni egy almát. Félre értés ne essék, nem koplalok csak nem kívántam a müzlit. - Lassan nem ártana felöltöznöd. Egyébként ki az az Anonymus? –szólt nekem drága barátosném. - Mért nem hagyhattok engem egyszer nyugton! Majd az esküvőmön is felszólaltok, így egyedül halok meg . És a névtelen macskád. –mondom és ezúttal a konyhából tántorgok ki. - De legalább tehetséges vagy! –kiabálja nekem. Gyorsan felöltöztem. Sima otthoni szerkóba voltam. Fekete cicanaci egy jó pofa póló. A hajamat egyszerű lófarokba kötöttem, és kész is voltam. Elvégeztem a fürdőbeli dolgokat és kész is voltam. Sminket nem is kentem magamra. Minek? Mire kiértem már nem csak StarWard volt kin hanem mellette még 5 fiú. - Öööö Hello. –köszönök nekik. - Hali. –köszöntek ők is mosolyogva. - Mézes-Puszedlim! –ja igen. Tegnap Niallel a „házasságunk” következő szintjére léptünk. - Cukika! Hogy vagy ma? Jól aludtál Drágám? –kérdezem miközben megölelem. - Jobb lett volna ha ott vagy. - Hidd el Falatka, ott minden lett volna, csak alvás nem. –mondom röhögve mire az egész társaság is csatlakozik. Ekkor hirtelen egy futó Bonnie-t láttunk. - Hova-hova? –kérdeztem. Kiderült, hogy ma táncra kell mennie, de késében van. A mi nagylelkű Louisunk volt olyan kedves és elvitte, különben nem ért volna oda. Nem tudom, hogy a többiek, hogy vannak vele, de én látom, hogy ott izzik a levegő. Csak úgy, mint StarWard és a Göndörke között. Egy filmet kezdünk el nézni. Én Niall mellett ültem a kanapé szélén. Ez a filmnek nevezett borzalom, annyira lefárasztott, hogy az szavakba nem önthető. Hál’ Istennek a közepén beesett Louis és Bonszáj, mire a többiek csúnyán elhallgattatták őket. Újabb halálos percek. - Jó én ezt nem bírom! Ez egy borzalom! Megyek sütők. –mondtam és felálltam. –Valami különleges kérés? - Finom legyen. –mondta Liam mosolyogva. - És nagyon csokis. –mondta Zayn is. - És lehetne valami bulis kinézete. –kéri gyerekes vigyorral az arcán Harry. Az kívánságokat feljegyeztem és elindultam a konyhába. Elkezdtem lapozgatni a recept könyvet. Az egyik süti eléggé megtetszett, mikor két kezet éreztem a derekamon. - Elég jól néz ki. –suttogja a fülembe egy nagyon kellemes és szívmelengető hang. - Szerintem is, és nem is nehéz megcsinálni. –mondom mosolyogva. - Én nem a sütiről beszéltem. –vigyorgott csábítóan, mire én felnevettem. - Ez esetben a mondatom másik fele nem érvényes. –erre a kijelentésre elgondolkodott egy kicsit, majd velem együtt röhögött. Megfordultam, hogy megnézzem a csodás kék szemeit ami most gyönyörűen csillogott. Egyszerűen elvesztem. Az egész arca olyan tökéletes. Egy hibát nem fedeztem fel rajta. Ajkai egyre csak közeledtek és közeledtek, és én már csak arra eszméltem fel, hogy nedves, puha ajkait az enyémnek érinti. Természetesen azonnal visszacsókoltam. Mindent kizártam magam körül és csak rá koncentráltam. Mint minden jónak ennek is vége szakadt, sajnos elég hamar. - Khm.. –krákogott valaki, mire szétrebbentünk. –Bocs, nem akartunk semmit se megzavarni. –mondta sunyi vigyorral az arcán Louis. - Öööö..Nem zavartatok meg semmit, csak…Gyakoroltuk a hitvesi csókot. –rögtönöztem. Hogy én mekkora hülye vagyok. - Azt meghiszem. –mondta nevetve Bonnie. –Mi inkább kimegyünk. –mosolygott és kihúzta Louist. Kínos csend következett. Egyikünk se tudta, hogy mit mondjon. Nem tudom, hogy Niall, mit gondol erről, de én nem bántam meg. Elegem lett abból, hogy meg sem szólal, így elkezdtem sütni. Csak némán figyelt. Rendkívül idegesített a némasága, nem értettem semmit, de úgy gondoltam majd Ő megmagyarázza. Hátat fordítottam neki és elkezdtem keverni a tésztát. Rohadt ideges voltam, de persze Niall tett még rá pár lapáttal, ugyanis az a Drága meglökte a kezem és az egész tészta a pólómon landolt. - Bocs. –mondja halkan, mire én csak döbbenten nézek rá, majd a szobám felé veszem az irányt. Tuti véletlen volt, persze. A szobámba lépve kerestem egy másik pólót, a mocskosat meg gyorsan levettem. Épp melltartóban álltam, mikor az ajtóm kinyílt és a gond okozója sétált be. Amint meglátott elpirult és tetőtől-talpig végigmért. - Nem zavarok? –kérdem értetlenül. - Csak bocsánatot szerettem volna kérni. –mondja miközben felém sétál. - Már kint is megtetted. –jelentettem ki, ő pedig elkapta a derekam és magához húzott. - Azért kérek, amit most fogok tenni. –mondja és megcsókol. Nem úgy mint az előbb, most sokkal nagyobb szenvedély volt benne. - Col elkérhete… -lépett be valaki a szobámba. –Bocsánat, már nem is zavarok. –mondta Bonnie és vigyorogva becsukta az ajtóm. Elég érdekes ez a felállás. Niallel csókolózunk és én rajtam csak melltartó van. Megrökönyödve ültem le az ágyra a pólómmal a kezembe. Niall is megismételte a mozdulatom. - Most ez mi? –kérdem, amikor már kiakasztott a csönd. - Én magam sem tudom. –mondja halkan. - Hát ez így nagyon nem jó. –mondom röhögve és az arcomat a tenyerembe temettem. - Figyelj Hope.. - Ácsi! Hogy szólítottál? Honnan tudod, hogy ez a középső nevem? Még a legnagyobb fanok sem tudják! –akadtam fenn. Utálom ha Hopenak hívnak. - Figyelj! Komolyan nem tudom, hogy mi van velem. Ha tetszik egy lány nem így csinálok. Nem támadom le 2. nap. Sose csináltam ilyet, de te..Te ezt hoztad ki belőlem. Sajnálom, hogy megcsókoltalak, igaziból nem, de ezt szokás mondani. –hagyta figyelmen kívül az előző kérdéseim, és mondta ez vörös fejjel. - Igaziból én se sajnálom. –mondom vigyorogva. –Eléggé meglepett. - Úr Isten! Ugye nincs barátod?! –kérdi kétségbe esetten. - Nem nincsen, ne aggódj. –mondom nevetve. –Mellesleg jókor jut eszedbe. - Mellesleg? –kérdi perverz mosollyal az arcán és a szeme a felsőtestemre téved. - Idióta. –mondom röhögve majd megdobom egy párnával. - Ó igen? –reagálni sem tudtam, mert azonnal letámadott és elkezdett csikizni, mire én csak röhögtem. Ütöttem ahol értem, de elkapta a csuklóm és maga alá fordított. Arcunkat ismét csak párcenti választotta el. Vágytam a csókjára, őszintén megmondom. Nem is tétováztam és ismét csókba forrtunk össze. Belemosolygott a csókunkba, hiszen most én kezdeményeztem. Nem érdekel, hogy mi van köztünk, hogy mi lesz, most semmi nem érdekkel csak ez a pillanat. - Nialler, gyere megyünk. –és valaki megint benyit. –Huhu,bocsi srácok! –a mostani merénylő Harry volt. - Kimehetnél már haver. –mondja neki Niall. - Ja tényleg, bocs. –erre én hangosan felröhögtem. - Mennem kell. –mondta Ő, majd puszit nyomot a számra és kiment a szobámból. Most mi van? Nem tudom mi van. Niall ezt direkt csinálja? Nem tudom. Kikészít! Az este hátralévő részében ki sem mozdultam a szobámból. Az éjszaka közepén nevetéseket hallottam a nappali felől, így nehezen felkeltem és kimentem. - Nem aludni kéne gyermekeim? –kérdem álmosan. - Colett, még csak 21 óra van. –mondja röhögve StarWard. - Komolyan? –kérdezem döbbenten, majd vállat vonok és leülök a kanapéra. A cselekedeteimet két érdeklődő szempár végig kíséri. –Mi van? - Mi van? Még megkérdezed? -támad le Bonnie - Mesélj el mindent! –ugrál mellettem Aliza. –Hogy csókol? –kérdi vihogva. - Nem tudom miről beszéltek. –mondom, de azok a fejek. –Fantasztikusan. Csak nem értem mi van. Azt se vettem észre, hogy tetszek neki, ma meg megcsókol. Ez kész. –mondom értetlenül, mégis mosolyogva. - De most jártok? –kérdi Aliza. - Mondom nem tudom, hogy mi van. –és ebben a percben csipogott a telefonom. SMS-sem jött. Még hozzá tőle: „Jó éjt Hope!”. Csak mosolyogni tudtam rajta. - Csak nem a Szőke Herceged írt? –kérdi vigyorogva Bonnie. - Haha. –mondom miközben válaszolok neki „Jó éjt James!” Éppen elküldtem a választ, mikor megcsörrent Aliza telefonja…